A mai napig őrzöm azt a hűtőmágnest, amit – úgy tíz éve lehetett – a gyerekeim bányásztak ki egy, a kocsonyafesztivál idején a Szinva teraszon felállított jégtömbből. Rajta a felirat: Miskolc, Európa Kulturális Fővárosa 2010. Megelőlegeztük a címet magunknak, aztán el kellett engednünk. Mert hiába égett mondhatni egész Miskolc lázban a felkészülés időszakában, hiába volt rá esély, hogy Miskolc legyen a kulturális főváros, végül Pécs nyert. A második helyen végeztünk, és a nyertes mindent vitt. Hajdu Mariann jegyzete.
Ma mindenki úgy emlékszik – nem csak az emlék szépíti meg a múltat –, hogy hatalmas társadalmi összefogás jellemezte a várost, pedig az elején alig valaki hitt a sikerben.
2022-ben újra magyar város viselheti egy éven át a címet. Most két település verseng a megyéből, Miskolc és Tokaj. Tokaj már most készül, tele vannak tervekkel, elképzelésekkel, ha a fele megvalósul, már jó lenne. A miskolci tervekről még semmi hír. Igaz, nincs még késő belehúzni.
Csak épp van némi kétség bennem. Annak idején pártállástól függetlenül dolgoztak a szakemberek, civilek, mindenki a sikerért. A mai puskaporos hangulatban – elég az önkormányzat közgyűlési ülésein elhangzó adok-kapokba belehallgatni – ez vágyálomnak tűnik. Ne legyen igazam!
– Hajdu Mariann jegyzete a mai Északmagyarban
