Hogy Mengyi Roland esete egyszeri botlásnak, és ne típuspéldának tűnjön

Mengyi Roland a magyar közélet kevéssé szerethető, de visszatérően felbukkanó figurája: eposzi kellék, másodvonalbeli bennfentes, közvetítő a döntnökök és a közösből markolni kívánók között, aki alaposan megkéri a szolgálatai árát. Műfaja – ha hihetünk a napvilágra került jegyzőkönyveknek – a korrupció klasszik, a táskás/nejlonszatyros/nokiás dobozos alapkivitel, amelyen az élcsapat rég túllépett. Az elit már úribb módon, kényelmi extrákkal (nem létező találmányok utáni licencdíjak, svájci alapítványi számlára utalt frankmilliók, túlárazott ház- és földbérletek formájában) pumpálja ki a pénzt a NER-ből – a szereplőknek nem is esik bántódásuk, hiszen ahhoz, hogy megbukjanak, szilárd tisztességre és olyan stabilan független bűnüldöző intézményrendszerre lenne szükség, amilyen ezen a tájon soha nem létezett.Teljes cikk itt.