Cső tesó! Borsodi vagyok,
ez sokat jelent, többek között azt, komolyak a túlélési esélyeim, jól fogom a drámát és lehet, életszerűen reagálok, rúgom reflexből a pörgőt, ha éjjel megtámadnak egy pesti aluljáróban, amit azért szelek át, mert melóból hazafelé, vagyis az albiba iszkolok. Avasi vagyok, ez mindennél többet jelez, megtanultam verekedni, szeretni, ölelni és együtt érezni veletek. Kiverték egy fogam, még tizenévesen, köptem a vért, vágom az utca törvényeit. Kipróbáltam a füvet, hetedikben, és a másik nemet is megkóstoltam már nyolcadikban. Az italt is innen ismerem. Szóval, minden ott kezdődött Miskolcon. Aztán tanultam sokat, sokféle suliban. Kutattam is professzorokkal. Most utazó vagyok, de nem lelem sehol a helyem. Láttam a tengert és Pestet, ahol több a paraszt, mint nálunk a búza téri piacon. Hazavágyom ember! És nem érdekel, hogy oda már nem kell senki, nem érdekel semmi! Értsd meg, mágnesként vonz az otthonom. Haza kell térnem, mert ezt a helyet választotta a nagyapám, aki állítólag fasiszta volt, mégis zsidókat bújtatott, akitől elvették a földet, mondván a TSZ-nél jobb kezekben lesz. Akit összerugdosott a karhatalom, mert vállalkozni mert, olyan időkben, mikor minden „közös” volt. Én meg dobbantottam onnan tesó, mikor nem volt zseton a túléléshez és lekapcsolták a dílert, aki korábban marihuannat hozott. Nem bízom a politikában. Ott lé van, pozíciók, hatalomvágy, miegymás és előbb-utóbb szarrá válik az, mi korábban aranyként csillogott. De hazavágyom és hazamegyek. Merész ötlet drága testvérem, de dobjuk fel, mi lenne, ha mi tősgyökeres miskolciak foglalnánk végre vissza Miskolcot?
https://www.youtube.com/watch?v=S4tX5hkm8PI
Facebook-Miskolcról, szabadon…
