A megyei lap osztott-szorzott és házi matematikai műveletükből kiderült, hogy a miskolci polgármester nevében érkező képeslapok havonta mintegy 393 ezer és 590 ezer forintjába kerülnek a városi költségvetésnek. Negyvenezer köszöntendő nyugdíjassal számolva ez évente mintegy 5.5 millió forint. Az Észak-Magyarország megtudta, hogy a Salkaházi Sára Programra ebben az évben 370 millió forintot különített el a miskolci önkormányzat, és a képeslapokon kívül ebből fizetik azt az évi tízezer forintot is, amit a miskolci nyugdíjasok évente igényelhetnek.
Azt is írja az újság, hogy a Salkaházi Sáráról, a Szociális Testvérek Társasága egykori, boldoggá avatott, embermentő nővéréről elnevezett program sokszor kerül terítékre a testületi üléseken: az ellenzéki pártoknak nem tetszik, a városvezetés viszont elégedett vele. Nem is értem az ellenzékiek értetlenkedését. Egyszer ők is miskolci nyugdíjasok lesznek, nem igaz, hogy nekik nem esik majd jól egy ilyen születésnapos képeslap az első embertől. Másrészt fogják fel az önkormányzat utólagos lelki penitenciájaként azért, hogy éppen a város egyik korábbi alpolgármesterétől hangzott el az ominózus „43 ezer forintból meg lehet élni” kijelentés, ami olyan jól esett a nyugdíjasoknak is. Fogják fel az Acélváros gyengéd gesztusaként. Amilyen a nyugdíjasoknak ajándékozott ajtóék is volt. Vagy amilyen gyengédséggel kocsonyafarsanggá tették a kocsonyafesztivált. És mennyi gyengédség van abban is, hogy a sörfesztiválból nem lett sörfarsang. Teljes cikk itt
