– Sokszor elmondtuk már, hogy a diósgyőri labdarúgó-utánpótlásképzés nem eredmény centrikus. Ennek tudatában mégis kíváncsi lennék, mennyire vagy elégedett a különböző korosztályokban folyó szakmai munkával?
– Az utánpótlás szakmai munkáját Árki Gábor és Sütő Szilárd felügyeli, nekem sajnos jelenleg még kevesebb időm jut ennek figyelemmel kísérésére, de a későbbiekben ezen változtatni szeretnék. Úgy gondolom, mostanra 95%-ban tudjuk, mit szeretnénk elérni az utánpótlásban, és milyen erőforrások szükségesek ehhez. Első lépés a szükséges anyagi feltételek megteremtése, ami nem egyszerű feladat, de talán az edzőközpont előrehaladása kapcsán látszik, hogy képesek vagyunk ennek megoldására. Az biztos, hogy az utánpótlás szakmai stábját az akadémia felépülte után tovább kell erősítenünk, és ezzel kapcsolatban már előrehaladott tárgyalásokat folytatunk egy diósgyőri kötődésű kiváló szakemberrel.
– Indítottunk csapatot az NB III.-ban is. A cél a bennmaradás a gárda előtt, ennek egyelőre úgy néz ki, hogy meg is tudnak felelni. Mik a további tervek a csapattal?
– Az NB III. önmagában nem cél, csak egy eszköz. Nagyon sokszor bebizonyosodott már, hogy az utánpótlás bajnokságok nem készítenek fel megfelelően a felnőtt futball követelményeire, a legtehetségesebb játékosoknak nem nyújt fejlődési lehetőséget, ha csak a saját korosztályukban versenyeznek. A stratégiánk itt az, hogy a legjobb 16-17-18 éves játékosaink a lehető leghamarabb az NB III.-ban szerepeljenek, ami egy lépcsőfokot jelent az NB I.-hez.
– Biztosan sokan tudják, hogy az egri és a salgótarjáni utánpótlásképzést is a DVTK szakemberei irányítják. Milyenek a tapasztalatok, hogyan halad az együttműködés?
– Salgótarjánban kaotikus katasztrófahelyzetben vettük át a labdarúgást, gyakorlatilag a nulláról építkezünk, komoly erőfeszítések és áldozatok árán. Egerben jobb a helyzet, ott Harmati Péter úrnak köszönhetően egy már részben jól működő rendszert fogunk tudni továbbfejleszteni. Az a célunk, hogy néhány éven belül egy mindkét megyére kiterjedő komplex utánpótlás képzési rendszert hozzunk létre, ahol a piramis tetején egy-egy NB-s csapat áll, és ahonnan a legtehetségesebb gyerekek majdan a DVTK első csapatát és a magyar válogatottat erősíthetik.
– Nem saját projekt, de a DVTK lesz a haszonélvezője a stadionépítésnek, illetve a diósgyőri focicsapat életét forgatja fel legjobban az építkezés. Mire számíthatunk jövőre?
– Valóban, az új stadion építése nem a klub égisze alatt zajlik, hanem egy állami-önkormányzati tulajdonú projektcég irányítja, de természetesen mi is mindenben támogatjuk őket, amikor erre felkérés érkezik. Nem hivatalos információink szerint a tavasz végén megindul a jelenlegi stadion bontása, ezért ősszel új otthont kell keresni a csapatnak. Mivel a tervek szerint az MVSC-pálya is megújul, így annak elkészülte után az új stadion befejezéséig ott szeretnénk lejátszani a mérkőzéseinket. Ha esetleg az MVSC-pálya mégsem készül el időben, akkor nagy valószínűséggel Mezőkövesden fogjuk tudni megrendezni a találkozókat.
– A DVTK Labdarúgó Edzőközpont főépületének építése rendkívül előrehaladott állapotban van, a szurkolók szeme előtt épül fel. Mikor vehetik használatba a fiatalok?
– Az építkezés jól halad, szeretném, ha márciusban már teljes kapacitással működne, de ez függ a használatbavételi engedélyek megszerzésének ütemétől is. Fantasztikus öröm, hogy egy ilyen létesítménnyel tudjuk gazdagítani a diósgyőri sportot.
– Az edzőközpont fejlesztése során csak egy lépcsőfok a főépület, hogy áll az újabb pályák építésének előkészítése?
– Jelenleg gyűjtjük a forrásokat, őszre több új pálya építésének is be kell fejeződnie. Sietnünk kell, mert nagy szükség van a pályakapacitás bővítésére, ha előre akarunk lépni szakmai téren.
– 2015-ben három sportág csatlakozott a DVTK-hoz. A már említett jégkorong mellett a birkózás és az asztalitenisz. Még csak a közös út elején járunk, mégis érdekel, hogyan értékeled az ő szereplésüket?
– A birkózás területén egyelőre lazább az együttműködés, ezt 2016-ban szeretnénk szorosabbra fűzni, de az ő eredményeik önmagukért beszélnek. Az asztalitenisz rendkívül népszerű volt Miskolcon a hetvenes-nyolcvanas években, nagyon sokan űzték, minden iskolában és lakótelepen késő estig pattogott a labda, így nagyon magas a sportág elfogadottsága, társadalmi beágyazottsága. András Miklós szakosztályvezetőnek most az a feladata, hogy újra felépítse a korábban évekig csak vegetáló utánpótlást, és az első csapat is a lehető legmagasabb szinten szerepeljen. Jó úton járnak, és ehhez minden segítséget meg is kapnak.
– Talán érdemes néhány szót ejteni a már korábban csatlakozott sakk szakosztályról is. Kevésbé látványos, de annál szebb eredményeink vannak.
– A sakk egy szellemi sportág, de rendkívül népszerű a gyerekek körében, a szülők is szívesen íratják be a gyereküket sakkozni, így itt nincs gond az utánpótlással. Dr. Mátyás Imre szakosztályvezetőnk irányításával a felnőtt csapatunk menetel a bajnokságban, és a legfelsőbb osztályba jutás elsőszámú esélyese, így minden sansz meg van rá, hogy ebben a szakágban is lesz képviselője a DVTK-nak a legjobbak között.
– Ismét multisport klubbá vált a DVTK. Folytatódik a bővülés a következő évben is?
– Természetesen, mind a sportági, mind a regionális terjeszkedés folytatódni fog 2016-ban is!
Az évértékelő interjú első három része:
1. rész: „Nem volt könnyű diósgyőrinek lenni”
2. rész: „Eredményeket kell elérni”
3. rész: „Magas szinten kell folytatni”
vissza az előző oldalra
