Komlósi Gábor: a MÚOSZ éppen ez ellen „küzdve”, egyfajta balansz szerepet vállalva, szeretne beindítani januártól egy úgynevezett minőségi bulvárújságíró képzést. De attól még, hogy megtanítjuk a minőségi bulvárújságírásra a leendő kollégákat, jönnek a főnökök, meg a kiadók, s ott derül ki, mi a követelmény velük szemben. Nehéz ez, de Vitray Tamástól megtanultam, hogy el kell fogadni az új dolgokat és ha ő ezt mondja 84 évesen, hogy „miért sírsz Gábor, hogy itt a print sajtó halála? Hát ki siratja a kőtáblákat, a kódexeket, a barlangrajzokat, vagy a papirusztekercseket? Az is elmúlt, pedig azt is sokan visszasírták.” Ez azért persze kicsit más, mert itt bizony – ismerjük el – minőségromlásról is szó van.
Mi a véleménye arról, hogy a klikkújságírásban a tényközlő és véleményközlő műfajokat egyre inkább keverik? Lassan nincs olyan tudósítás, amibe ne lenne beleszúrva egy-egy újságírói kiszólás, megjegyzés?
Komlósi Gábor: Igen, pedig ez régen mennyire mereven – és nem biztos, hogy az volt a helyes – elválasztódott. Aki híreket olvasott, az véletlenül sem mondhatott véleményt… Pedig ez velejár, hát nem ezt csináljuk az életben is, hogy mindenről véleményt mondunk? Van olyan internetes hírportál, ami gyakorlatilag átszűri a saját újságírója szemüvegén, klaviatúráján a híreket, és már úgy írja meg, hogy „Géza” mit gondol arról, hogy…
A 444.hu-ra gondol?
Komlósi Gábor: Pontosan. És ha úgy vesszük, tulajdonképpen jó, mert személyesebb. De tudja mi az érdekes? Volt olyan időszak – ez nem is rendszerváltással függ össze –, hogy nekünk nem kellenek a szerkesztők, nekünk ne mondják meg, hogy mit olvassunk és többek között a blogújságírás nagyrészt erre épült, hogy akkor majd mindent elolvasunk. boon.hu
