10+1 magyar zsidó származású feltaláló, akik átformálták a világot

Ismét megköszönöm Gémesi Robi barátomnak a sok-sok segítséget, hogy ebben a szubjektív válogatásban objektív tudott maradni…

1)
Bánki (szül.: Löwinger) Donát (Bánk, 1859 – Budapest, 1922), 
korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, feltalálója, egyetemi tanár.
A budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Az iparban helyezkedett el szerkesztőmérnökként (MÁV gépgyár, majd Ganz-gyár).
Az egyetemen 1879–80-ban a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd volt, majd 1899-től haláláig a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.
1893. február 11-én Csonkával János mérnöktársával együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort (porlasztót).
1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a saját korában méltán világhírű Bánki-motort, amelynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia.
Mind a kompresszió-növelés, mind a vízbefecskendezés elsőként Bánki által tisztázott elvét később is alkalmazták, bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent dízelmotor megakadályozta. Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1911-től.
A vízturbináért Bánkit halála után négy évvel 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmával tüntette ki.

2)
Bíró (szül.: Schweiger) László József (Budapest, 1899 – Buenos Aires, 1985)
Bíró László eredetileg újságíróként dolgozott, de festészettel is foglalkozott. Az 1930-as években szerkesztette meg Budapesten az első golyóstollat. Bíró első golyóstoll-szabadalmát töltőtoll néven 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. A használható golyóstoll előállításához vezető kísérleteket külföldön fejezte be, ugyanis a zsidótörvények és egyéb korlátozó intézkedések miatt Bíró 1938-ban először Párizsba, majd Argentinába ment, ahol végleg le is telepedett.
Argentínában benyújtott találmányára 1943. június 10-én kapott szabadalmat. Az első rendszeres eladásra gyártott golyóstollakat 1945-től Eterpen néven árusították. Az új íróeszköz – Biropen néven is – gyorsan elterjedt az egész világon.

3)
Frommer Rudolf (Pest, 1868 – Budapest, 1936) feltaláló, a Frommer pisztolyok kifejlesztője.
1868. augusztus 4-én született. Középiskolai tanulmányai után elvégezte a Kereskedelmi Akadémiát, majd először a Tőzsdére került, utána a Hitelbank tisztviselője lett.
1896-ban állást váltott, a Fegyver és Gépgyár Rt. dolgozója lett.
Tehetségét mi sem jellemzi, hogy bár gépészmérnöki végzettséggel nem rendelkezett, rövid időn belül több szabadalmat is bejelentett, az elsőt 1900-ban, majd az elkövetkező 30 év alatt több mint 100-at.
Első szabadalma: „Önműködően felhúzható és töltő, valamint biztonsági szerkezet lőfegyverek számára”ez volt az alapja a későbbiekben a hadsereg részére gyártott Frommer-pisztolyoknak.
1904-ben kereskedelmi igazgató lett. 1909-ben megalakult a gyárban a pisztolygyártó részleg. A gyártás sikereként Ferenc József kinevezte a gyár vezérigazgatójává 1914-ben (egészen nyugdíjazásáig töltötte be ezt a vezetői pozíciót), egyben nemesi címet is kapott. A nemességgel együtt a neve „Fegyverneki” előnévvel bővült.
A magyar fegyvergyártást irányítása alatt nemzetközi hírűvé tette, ezért 1918-ban udvari tanácsosi címet kapott. 1928-ban pedig a felsőház tagja lett.
Az 1929-ben forgalomba került, Monte Carlo nevű, legsikerültebb Frommer sörétespuskával, a magyar sportolók az 1929-es stockholmi világbajnokságtól kezdve 1940-ig, minden Európa- és világbajnokságon egyéni- és csapatversenyben kiváló teljesítményt értek el.

4)
Gábor (szül.: Günszberg) Dénes (Budapest, 1900 – London, 1979)
Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója.
1927-1932-ig Siemensstadtban, a Siemens és Halske kutatólaboratóriumában, 1932-1933-ig pedig Erlangenben, a Siemens-Reiniger-Veifa nevű cégnél dolgozott. 1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra.
1933-1934-ig az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozott. 1934-ben végleg letelepedett Angliában.
Angol állampolgár lett. 1934-1948-ig a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Rugbyben.
Einsteinnel, Szilárd Leóval, Wigner Jenővel és Neumann Jánossal jó kapcsolatokat ápolt.
1947-ben Angliában találta fel a holográfiát, ám az 1960-ig, a lézer felfedezéséig nem terjedt el.
„A holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért” 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat.
Gábor Dénes a világ számos egyetemén tartott előadást a holográfiáról, többek közt 1965 júniusában Izraelben is.

5)
Goldmark Péter Károly (Budapest, 1906 – Port Chester, 1977) mérnök, fizikus, a színes televíziózás úttörője.
1920-ban Bécsbe emigrált, a bécsi műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult, és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte.
Goldmark Péter Károly visszatért tehát Bécsbe, s itt Ernst Mach professzor irányításával megírta “Egy új eljárás ionok sebességének meghatározására”című értekezését, amelyet a bécsi tudományos akadémiának nyújtott be. Már ekkor intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. A BBC-ben megindult kísérletek nyomán Goldmark Péter Károly egy olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5 x 3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia.
Ez 1926-ban történt, Goldmark 20. születésnapján.
Csakhamar felhagyott a mechanikus televíziós berendezések kísérleteivel, és új útra tért: az elektronikus – képcsöves – televíziós készülékekkel kezdett foglalkozni.
1940. szeptember 4-én mutatta be találmányát: a gyakorlatban használható színes televíziót.
A második világháború alatt (1939-1945) haditechnikai kérdésekkel foglalkozva, megoldotta a német radarkészülékek zavarásának kérdését. A háború után tökéletesítette színes TV eljárását, amelyet már az űrkutatás során is alkalmaztak: ennek révén láthatták szerte a világon a Holdon tett első emberi séta számos mozzanatát.
Nevéhez köthető a mikrobarázdás hanglemez, és a videomagnó elődje az elektronikus képfelvevő készülék (EVR) is.

6)
Kármán (Kleimann) Tódor (Budapest, 1881 – Aachen, 1963)
gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, akiknek nevét, a szuperszonikus légi közlekedés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismernek.
Tódor a jó hírű Királyi József Műegyetemre (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, röviden BME) annak gépészmérnöki karára iratkozott be, ahol a neves Bánki Donát professzor irányítása alatt tanult.
Az egyetemet 1902-ben, 22 éves korában fejezte be kitüntetéssel.
Az egyetem elvégeztével egy egyéves sorkatonai szolgálatra hívták be az osztrák-magyar közös hadseregbe. Hazatértével Bánki Donát professzor hidraulika tanársegédjeként kapott alkalmazást a Műszaki Egyetemen, de a Ganz gyár tanácsadójaként is dolgozott.
Kármán 1913-ban elfogadta a Technische Hochschule Aachen által felajánlott és az aacheni Aeronautikai (Repüléstani) Intézet igazgatói állásával járó tanári állást a „Repüléstan és Mechanika” tanszék élén. A 30-as évek elején a német nemzetiszocialista irányzat terjedésével állása bizonytalanná vált és Amerikába költözött, ahol folytatta kutatásait.
Sajnálatos módon, akaratán kívül az addigi kutatómunkája nagyban segítette a németeket a légirejük, a Luftwaffe létrehozásában.
A szuperszonikus (hangsebességnél gyorsabb) repülés elméletéhez 1932-ben azzal járult hozzá, hogy sok különböző egyenletet (Navier-Stokes) egyetlen egyenletre egyszerűsítette, és új szemléletet vitt a légáramok tulajdonságainak méréseibe.
Az általa megalkotott egyenletet és egyéb leírásokat ma is széles körben használják szuperszonikus repülőterezésnél.
A háború után tanulmányozta a német rakétatechnológiát és tovább fejlesztette a rakétatudományt.
Az Egyesült Államokban Kármánt az amerikai légierő védőszentjének becézték.

7)
Kemény János György (Budapest, 1926 – New Hampshire, 1992)
matematikus, számítástechnikus.
1940 januárjában a család a hitleri Németország növekvő befolyása elől külföldre emigrált. Középiskolai tanulmányait New Yorkban fejezte be, a Princeton Egyetemen végzett, 1949-ben doktorált.
A Princeton Egyetemen diplomája kézhezvétele után egyből Albert Einstein tanársegédje lett.
29 évesen már a Dartmouthi Főiskola Matematikai Intézetének vezetője.
A Dartmouthi Főiskolán Kemény János és Thomas Kurtz közös munkájának eredményeként jött létre a BASIC programozási nyelv, ami a 80-as években a legtöbb számítógép „beépített” nyelvévé vált.
Az első időmegosztású számítógépes rendszer megalkotásával forradalmasította az számítógép-tudományt.
1970-ben a Dartmouthi Főiskola rektora lett, ezt a tisztet 1981-ig töltötte be – munkásságával, eredményeivel téve világhíressé a kis vidéki főiskolát.
Több újítást is bevezetett: lehetővé tette feketék, nők és indián őslakosok beiratkozását a főiskolára, amelyen addig a rendkívül konzervatív hagyományok ezt nem engedték meg.

8)
Bródy Imre (Gyula, 1891 – Auschwitz 1944) 
magyar fizikus, kémikus, feltaláló, a modern kriptongázas villanylámpa kifejlesztője.
1909-1913 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-természettan szakos hallgatója. A doktori szigorlaton fizikai, kémiai és matematikai tudását summa cum laude kitüntetéssel jutalmazták. 1920-1922 között a göttingeni egyetemen (a szintén zsidó származású) Max Born munkatársa volt, tanársegédi beosztásban.
1922-ben Aschner Lipót meghívására hazajött Budapestre. 1923-tól tagja lett az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (ismertebb néven Egyesült Izzó) kutatólaboratóriumának, majd vezetője élete végéig.
Ideje nagy részében az izzólámpa tökéletesítésének fizikai, anyagtechnológiai problémáin dolgozott.
Bebizonyította, hogy az argon, illetve a nitrogén helyett nagyobb molekulasúlyú védőgázt kell használni az élettartam növeléséhez. Kriptonkísérleteit 1929-ben kezdte el, miután elméleti úton felismerte, hogy a kriptongáz az argonhoz képest – melyet addig töltőgázként használtak az izzólámpákban – kb. 10-20% hatásfokjavulást eredményez. Leghíresebb eredménye a kriptonlámpa feltalálása.
Az 1930-as szabadalmaztatás után a gyártás még sok technikai kérdés, köztük a kripton ipari előállításának megoldását követelte.
Bródy, Kőrösy Ferenccel közösen, Selényi Pál közreműködésével egy évi munkával megállapította, hogy a levegőben 1,5 milliomodrész kripton található. Nem túlzottan biztató feladat volt akkori technológiával 1000 köbméter levegőből 1,5 liter kripton kinyerése úgy, hogy a kriptonlámpa ne kerüljön sokkal többe az argontöltésűnél.
A probléma megoldása során Körösyvel meghatározta a levegő kripton tartalmát, majd Polányi Mihállyal (1891-1976) és Orován Egonnal (1902–1989) kidolgozták az ipari eljárást. (Kőrösy, Selényi, Orován és Polányi is zsidó származású volt.)
A kriptonégőt az 1936-os Budapesti Ipari Vásáron mutatták be. Ez volt a vásár egyik szenzációja. Még ebben az évben megjelent a kriptonizzó a külföldi piacon is.
Az 53 éves Bródy Imre alkotó erejének teljében volt, mikor 1944-ben Magyarország német megszállása után megkezdődött a magyar zsidóság tömege deportálása.
Bródy Imre számára Bay Zoltán (később Világ igaza) mentességet szerzett, de ő osztozott családja sorsában, hozzájuk csatlakozva önként a biztos halálba ment.
Egy társa szerint 1944 augusztusában hastífusszal az auschwitzi rabkórházba szállították, ez az utolsó információ róla.

9)
Gestetner Dávid (Csorna, 1854 – London, 1939), a stencilgép feltalálója.
17 éves korában elhagyta Magyarországot és Bécsben, a tőzsdén kezdett dolgozni.
Feladatai közé tartozott, hogy a tőzsdei nap végén kimutatásokat és szerződéseket másoljon. Ez egy nagyon időigényes munka volt, hiszen minden példányt egyesével kellett megírni majd összehasonlítani az eredeti példánnyal, hogy a szöveg teljesen azonos legyen. A nyomdai sokszorosítás kis példányszám esetén nagyon költséges lett volna.
Ekkor kezdett el gondolkodni egy gyorsabb, hatékonyabb sokszorosító módszeren.
Ma már kevesen emlékeznek arra a korszakra, amikor még nem voltak számítógépek, nyomtatók és fénymásoló gépek. Az irodai sokszorosítás nagy részét egy mára már feledésbe merült gép végezte, nevezetesen a stencilgép.
Ezek a gépek az 1980-as évek elejéig meghatározó szerepet töltöttek be a legtöbb hivatalban, irodában.
A stencligép lényege az volt, hogy az eredeti dokumentumról egy lenyomatot készített, majd a lenyomaton keresztül festéket préselt a további lapokra, így sokszorosítva az eredeti szöveget.
1881-ben Londonban megalapította a Gestetner Company Cyclograph céget. Találmányát folyamatosan tökéletesítve 1906-ban London északi részén Tottenhamban létrehozta a stencilgépek, festékek, hengerek és a kerekes toll gyártására szakosodott üzemét.
A sokszorosítógép egyre sikeresebbé vált, a gyár gyors ütemben fejlődött. Hamarosan nemzetközi fiókhálózatot hozott létre gépeinek forgalmazására.
Az 1930-as évekre a gyár területe elérte a 11 hektárt, fénykorában pedig 6000 embert is foglalkoztatott.
Az 1890-es években megjelent hirdetése szerint a maximum példányszám akár a 10.000 darabot is elérhette egyetlen nyomott formáról.
Elképzelhetjük milyen nagy hatása lehetett akár a politikai életre annak, hogy egy viszonylag olcsó szerkezettel néhány óra alatt akár több ezer szórólapot is ki lehetett nyomtatni.

10)
Korda Dezső (Kisbér, 1864– Zürich, 1919), mérnök.
Egyetemi tanulmányait 1885-ben Budapesten végezte. Évekig dolgozott Franciaországban és Svájcban: egyik alapítója volt a Societé Electro-Chimie de Basel és igazgatója a Société de Fives-Lilles villamossági gyárnak.
Magántanári képesítést a zürichi egyetemen nyert. Fő kutatási, kísérletezési és működési területe a híradástechnika, a nagyfrekvenciájú technika és a fémkohászat volt.
Korda találta fel a forgókondenzátort.
Ez a szerkezet tette lehetővé például a világvevő rádió megalkotását, ugyanis ennek köszönhetően valósítható meg folyamatos állomáskeresés.

+1)
Schwarz Dávid (Keszthely, 1850– Bécs, 1897), 
a merev szerkezetű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó feltalálója.
Schwarz Dávidról már korábban egy egész cikket publikáltunk, ám mégis ideillik az ő neve és munkája.
Az 1880-as években kezdett el foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával.
Terveit Bécsben bemutatta az osztrák-magyar Monarchia hadügyminiszterének, ott azonban támogatást nem kapott. Ezután két évig Szentpéterváron dolgozott léghajóján, de amikor a felszállásra kitűzött határidő eredmény nélkül lejárt, a kincstár beszüntette a támogatását.
Az első sikeresnek tekinthető tesztrepülésre 1896 október 9-én került sor.
A próbarepülés felemás eredményt hozott, mivel a léghajó megtöltéséhez a csak gyenge minőségű gázt tudtak beszerezni, és a rossz minőségű hidrogénnek nem volt kellő felhajtóereje.
A tesztek azonban bebizonyították, hogy a hajó működőképes és irányítható. A következő felszállást 1897 januárjára tervezték, azonban a feltaláló ezt már nem érte meg.
Schwarz halála után özvegye, Melanie vitte tovább Schwarz munkáját.
1897. november 3-án történt meg az első tényleges felszállás, melynek szemtanúja volt Ferdinand von Zeppelin gróf is, aki egy évvel Schwarz Dávid halála után megvásárolta a feltaláló özvegyétől a találmány, amelyet tovább fejlesztve megépítette az első „Zeppelin” léghajót.
A Schwarz-féle léghajó 38 méter hosszú és 12 méter átmérőjű, egyik végén kúpos, hengeres test volt. 4 darab 2 méter átmérőjű légcsavart a 505 kg tömegű, négyhengeres, 16 lóerős Daimler-motor hajtotta.
A hajó tömege 3560 kg volt, maximális sebessége 25 km/óra lehetett, a próbarepülésen 460 méteres magasságba is tudott emelkedni.  http://rabbi.zsinagoga.net/