Ma felhívott egy barátom elköszönni, megy a csatornán túlra a rothadó Angliába. Elmegy ebből a tündérországból, ahol 3000 milliárdot úgy lehet lenyúlni, hogy se pénz, se felelős! Megy Angliába kalandvágyból és nála azért ez igaz, mert egy 400.000,- nettós fizetést, házat, autót hagy itt és a kusza családi viszonyait, de elege lett! Magyarországból, a magyar emberekből lett elege, ebből a fene nagy turulos, fotelforradalmáros, okoskodós, semmit fel nem vállalós, nemzetből. Utálja már, hogy az összes ismerőse külföldön él, és irigyli a nyugalmukat. Az én barátom felső vezetői állásból lép ki a nagy ismeretlenbe, megy teherautót vezetni, pakolni az angolokhoz. Szerződése van már, a nyelvet bírja, elmondása szerint heti 3 nap munkára kap heti 600 fontot. Az egy hónapban barátok között is 2400 font, szimpla segédmunkára szinte. Több szabadideje lesz, mert itthon felső vezetőként napi 12 órában nyomta, szinte a hét minden napján, és persze haza is kellett vinni a munkát…
Tanulja majd tovább a nyelvet, és használja a tudását, kint, ami itthon nem kellett, Anglia csak ugródeszka, utána irány Amerika. Ötlet van ezer, mersz is hozzá, Magyarország?
Minél messzebb!
letoltes_1_2.jpg…és meséli, hogy csak az utóbbi hónapokban hány és hány ismerőse ment el, ki Angliába, ki máshová. Nem jó itt élni, valahogy az egésznek bűze van, valahogy ebben a kárpát-medencében mindig bent marad a valami csendes dohszag.
Barátomnak leginkább a jövőkép hiányzik, de nem csak a saját jövőképét nem látja, az országét sem. Azt mondja, hülye vagyok, ha maradok, menjek én is, mert milyen jövőt szánok a fiamnak?
– Ebbe a magyar oktatási rendszerbe mit tanulhat majd a gyereked? – kérdezi: – hittant, erkölcstant, tornát, kötelező napi énekórát? Fidesz kocka lesz belőle? Hol nevelik életre, gondolkodásra? A magyar oktatási rendszerben, te is tudod, hogy nem! Basszus ne magadra gondolj, a gyerekedre, neki kell a jövőt építeni!
Persze, tudom, bólogatok, de ez van, még egyszer nem akarok egyedül kimenni, itt hagyni a családot. Barátom elrepül most vasárnap, mondom neki, majd kiállok és integetek.
Röhögünk.
Legközelebb már Angliában lesz, mikor beszélgetünk újra. Francba, pedig egész nyáron azt terveztük, hogy sütögetünk, meg sörözgetünk egyet a kertben vagy elmegyünk valahová bulizni, nekem pénzem nem volt, neki ideje, most ezt megfejeljük 2000 kilométerrel is.
Good bye Gábor
