Miként emlékszik Barna Györgyre mint vendéglátósra
vendéglátós kollégája, barátja, Balázs Bertalan?
Barna György vendéglátós tevékenysége kifejezetten a Tokaj étteremhez köthető. Ő nyitotta az üzletet, s ha úgy tetszik, ő is zárta be. Közben azért történt „néhány” esemény. A Tokaj a ’70-es, ’80-as években a vállalat és város egyik legelegánsabb étterme volt, ahol magas színvonalú szakmai munka folyt. Két üzlet profil volt a házban: az egyik az I. osztályú étterem, a másik az eszpresszó. Barna Gyuri üzletvezetése nem szokványos volt, mert ő mindig új utakat keresett, másként akarta csinálni, mint a többi száz üzletvezető – mondja Balázs Bertalan, akivel 17 éven át dolgoztak együtt.
Arany védnöki tábla
– Az étterem az igényes vendégek vacsorázó helye, magas színvonalú rendezvények (többek között esküvők, tematikus vacsoraestek) helyszíne volt, itt bonyolódott a városi protokoll jelentős része is. Emellett sok vállalati és országos szakmai versenyt szervezett, ahol szakácsok, pincérek és éttermi szakemberek versenyeztek a legjobb címekért. Szakmai munkája elismerésének csúcsa az Arany védnöki tábla volt. (Valami hasonló, mint most a Michlen csillag, ezt a Fiprega – nemzetközi gasztronómiai újságírók szövetsége –, valamint a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége ítélte oda több sikeres, inkognitóban elvégzett tesztelés után). A gyakori alapanyag áremelések és a dotációk megszűnése miatt azonban az étteremnek új utakat kellett keresni. Ekkor indult az Értelmiségi Klub, majd a lengyel rendkívüli állapot bevezetésével beinduló lengyel bevásárló turizmus/turisták igényeinek kielégítésére létrehozta a Tokaj Varieté társulatát, egy rendkívül igényes szórakoztató műsort. Ez még kiegészült a Bükk festői tájain tartott gulyáspartikkal és az azokhoz tartozó színvonalas magyar népzenével – idézi fel a barát. – A Tokaj presszó is fogalom volt a városban-írja az Északmagyar
