Az már nem elsőben volt, hogy napköziben kint fociztunk sapka nélkül a novemberi mínuszban. Szegény ügyelő tanár biztos milliószor szólt, hogy öltözzünk fel, de ugyan ki hallja, ha ugrani kell fejelni és az ollózást gyakorolni. Apám egy nyaklevessel hívta fel a figyelmemet tévedésemre. Azóta hordok sapkát. Aztán volt, hogy ünnepséget ültünk az iskolában. A suli akkori névadójának, Kun Bélának a lánya volt a talán márciusi virágátadás vendége. Nem tudom, miért, de az is rémlik, hogy kerekesszékben tolták be a tornaterembe. El sem tudtuk képzelni kis iskolásként, hogy ilyen van. Már hogy egy akkor híres ember hozzátartozója a mi isinkben jár.
Nem sokáig rágódtam rajta, de arra sokáig kíváncsi voltam, hogy Hunyadi Mátyásnak van-e lánya…Írja tanévkezdési jegyzetében Juhász-Léhi István
