A boon.hu Facebook oldalára továbbították az alábbi szombat délutáni történetet:
Kedves barátaim és ismerőseim!
Tegnap 2015. augusztus 28-án 16 óra 36 perckor Miskolcon az MVK Zrt. 622-es azonosító számú 1-es villamosán olyan atrocitás ért, amelyről azt gondoltam, hogy érdemes megosztanom veletek.
A villamoson utaztam a kislányommal, hazafelé tartottunk érvényes vonaljeggyel.
A Balázs Győző téren megállt a villamos és felszálltak az ellenőrök. Rajtunk kívül nem sok utas volt, így az egyik ellenőr – a 4-es számú – egyből hozzánk lépet. Miután megláttam rögtön nyúltam a jegyemért, de az ellenőr nem is a jeggyel foglalkozott, hanem a következőt mondta:
„Eszik a gyerek a villamoson. Mi van étteremben érzik magukat? Nem lehet enni a villamoson.” Kislányom valóban egy pici, visszazárható fedeles dobozból jégsalátát evett. De abban a pillanatban, ahogy megszólalt az ellenőr, gyermekem megszeppenve átadta a dobozt, én pedig eltettem azt a szatyromba. Állt felettünk továbbra is és szólt, hogy szálljunk le. Először néztem rá értetlenül, hogy esetleg viccel, de ehhez elég szigorú ember volt. Ekkor az alábbi párbeszéd alakult közöttünk:
Én: miért?
Ő: mert evett a gyerek.
Én: de már eltettük.
Ő: nem baj, szálljanak le.
Én: komolyan mondja? Nem szállunk le.
Ő: hívjak rendőrt?
Én: nyugodtan (kislányom ekkor már sírt)
Ekkor lelépett a villamosról és egy fiatal rendőrnővel szállt vissza, aki felszólított, hogy szálljak le, mert az ellenőr azt kéri. Kislányom ekkor már zokogott és kérte, hogy szálljunk inkább le.
Leszálltunk.
Ezek után az irataimat kérte, de még ekkor sem tudtam felfogni, hogy ez tényleg velünk történik. Komolyan felmerült bennem, hogy valami kandi kamerás felvétel és meg is kérdeztem tőlük, hogy ez most vicc vagy komolyan gondolják. A gyerek eközben folyamatosan zokogott.
A megállóban ott állt a többi ellenőr is és két rendőr. Szó nélkül végignézték, az együttérzés halvány szikrája nélkül, hogy a gyermekem előtt totál megsemmisülök. Végül az egyik rendőr próbálta azért vigasztalni a lányom azzal, hogy „ne sírj kislány!” Erre Bodza ránézett és a következőt mondta: „Könyörgök ne tessék minket megbüntetni, tessék már minket elengedni!”
Ekkor már én is remegtem az idegességtől és megkérdeztem őket, hogy elégedettek-e, büszkék-e magukra.
Mondtam az ellenőrnek, hogy jól nézzen meg és jegyezze meg a nevemet, mert még találkozunk. Erre azt, mondta, hogy leírja, hogy megfenyegettem. És így is szerepel a bírságfizetési kötelezvényen, hogy „A hölgy megfenyegetett.” Teljes cikk itt.
