Felgyújtott házak, fényes nappal az áldozat saját kertjében levágott házi állatok, lövöldözések, drogok, emberölés, éjszakára kivert lámpák állandó terror, garázdaság, rendszeres lakás-betörések, folyamatos termény- és falopások, és további „csibészkedések” uralták a Chicagonak nevezett településrészt Érpatakon. Egészen addig, amíg Orosz Mihály Zoltán polgármester rendet nem tett. Olyannyira, hogy most oda is költözött, mi pedig elmentünk, beszélgettünk vele és a helyiekkel is.
Orosz Mihály Zoltán nevét a fél ország ismeri, szinte az összes médiafelületen foglalkoztak már vele. Többnyire azonban látványosan nem tudnak vele mit kezdeni, így megpróbálnak belőle viccet csinálni, elrettentő példaként beállítani. Tény, hogy tevékenységét nehéz szó nélkül hagyni, és tényleg vérmérséklettől függ, hogy melyik figyelemfelhívó akcióját ki hogyan értékeli. Azt azonban két fröccs után még a legvérmesebb liberális újságírók is elismerik, hogy amit Érpatakon megvalósított, az úgynevezett Érpataki Modell, tényleg működik. Helyben rendet tett, a legkeményebb bűnözőkkel is felvette a kesztyűt, és vagy elüldözte őket, vagy felmutatta a normákat nekik, és beállította őket a sorba. Egy klasszikus mondást aktualizálva azt mondhatjuk, hogy Érpatakon két út van: az egyik a közösség építése, a másik járhatatlan.
Négyszer választották Orosz Mihály Zoltánt a település élére, de arról, hogy valamit jól csinál, a leginkább az árulkodik, hogy nemrég még a cigánysorra is nyugodt szívvel be tudott költözni. Oda, ahol abban az időben, amikor még Vérpatak volt a település gúnyneve, fegyverek ropogtak, házak égtek le, ahol kiverték a lámpákból a villanykörtéket, és ahonnan még a gólya is elmenekült, nehogy az ebédlő asztalra kerüljön.
