A háborús szenvedések és megpróbáltatások elleni elégedetlenség kifejeződése volt
1944. szeptember 21-én a diósgyőri munkások újabb megmozdulása. Kazinczy László
2
igazgató azzal nyugtatta a tömeget, hogy külpolitikai kérdésekben a gyár vezetése nem
kompetens, de a belső rendet minden eszközzel fenntartja, s a munkalehetőséget a
bombakárok ellenére is biztosítani fogják. Beszédét azonban közbe kiáltások szakították
meg: „Nekünk nem romeltakarítás, és nem munka kell, hanem béke!”
A német megszállás 1944-ben azt is jelentette, hogy a magyarországi zsidóság sorsa
megpecsételődött.
A háború teljes súlyával 1944 második felében nehezedett a városra és a megyére,
amikor ténylegesen harci események középpontjába került. A szovjet Vörös Hadsereg
1944. szeptember 23-án lépte át a határt, s ezzel Magyarország hadműveleti területté
vált. A Szálasi-féle hatalomra jutás után 1944. október 16-én késő este már Miskolcon
is megjelent az első nyilas őrjárat. Borbély-Maczky Emil főispán, aki bár elkötelezett
jobboldali érzelmű volt a nyilas rezsimmel nem volt hajlandó közösséget vállalni és
azonnal lemondott tisztségéről. A nyilasok által támogatott új főispán, Pünkösti Mihály
ügyvéd lett, aki Szálasi Ferenccel már korábban is szoros kapcsolatban állt.
Miskolcon is a közigazgatási apparátus élére nyilasokat neveztek ki. A politikai
pártok közül csak ez a párt működhetett. Miskolcon a Horthy Miklós teret Szálasi
Ferenc térre változtatta az új polgármester. A nyilas hatalom átvétel másnapján Kóródi
István nyilas vezér beszédet kívánt tartani Diósgyőrben az Ógyár hengerdéjében. Alig
hogy elkezdte a beszédét a munkások kifütyüléssel, kiabálással, a Szózat éneklésével
belefojtották a szót, el kellett távoznia az üzemből, a szónoklatát nem tarthatta meg. A
nyilasok elleni demonstráció jeleként Miskolc főutcáján felvonult egy levente század is
„Horthy Miklós katonája vagyok én” katonanótát énekelve. A nyilasok nem mertek újat
húzni az állig felfegyverzett leventékkel.
A nyilas hatalomátvétel másnapján a pártszolgálatosok megkezdték a városban a
razziákat, a házkutatásokat, a hajszát a politikai ellenfeleikkel szemben. Az
elhurcoltakat a nyilas pártházba, a rendőrkapitányság fogdájába és a szilvásváradi
internáló táborba vitték. Itt gödröt ásattak velük, ezért joggal élt a félelem bennük, hogy
kivégzik őket. A front közelsége miatt azonban erre nem került sor, a nyilasok
elmenekültek, foglyaik elhurcolásához már nem rendelkeztek megfelelő számú
járművel.
Miskolcot és környékét 1944. november elejétől nyilvánították hadműveleti
területté. Kiadták a kiürítési parancsot, ami azt is jelentette, hogy a kormány és a német
hatóságok elrendelték az üzemek, gyárak berendezéseinek leszerelését, elszállítását, az
„üzemek bénítását”, s a lakosság evakuálását. A nyilas üzembénítás ellen azonban a
miskolci és a diósgyőri üzemekben ellenállás alakult ki, sok helyütt maguk a munkások,
a műszakiak védték meg a parancs ellenére a fontosabb üzemrészeket. Diósgyőrben és a
hozzá tartozó bányákban több helyen szabotálták a leszerelést, lassították a gépek
bevagonírozását, elrejtették, működésképtelenné tették a fontosabb alkatrészeket. A
nappal bevagonírozott anyagokat éjjel kipakolták, eldugták. Megakadályozták a C/17-es
nagyolvasztó felrobbantását. A miskolci MÁV igazgatóság IV. sz. műhelyében a
munkások a sínek felszedésével akadályozták a szállítást, a miskolci főposta dolgozói,
pedig a távbeszélő központ felrobbantását akadályozták meg.
1944. november 9-én megkezdődött a város hadműveleti kiürítése. A miskolci
rendőrkapitányságot Losoncra, majd Balassagyarmatra irányították. A MÁV miskolci
üzletvezetősége Losoncra, Koszterecbe majd Schwartzenauba költözött. November 10-
én Pünkösti főispán utasítására a miskolci házak falain megjelentek az ismert nyilas
jelszavak.
3
A hatóságok nem tudtak érvényt szerezni a lakosság elszállításának, engedélyt adtak
a helyben maradásra. A főispáni, alispáni, polgármesteri hivatalok beszűntették
működésüket. A német katonai parancsnokság kifogásolta, hogy a város vezetői idő
előtt hagyták el a várost, és a belügyminisztérium útján intézkedtek, hogy a magyar
csapatparancsnokság vegye át a város vezetését. 1944. november 27-én a csendőrség
50-60 tagját visszairányították Miskolcra. December 2-án egy csendőr alezredest
küldtek vissza a szökött katonák összeszedésére, arra a hírre, hogy a németek az éjszaka
folyamán Putnok irányába elhagyták a várost, ez az osztag is elmenekült. Az általuk
elfogott 110 embert a rendőrség engedte el.
A nyilasok rabolva, gyilkolva hagyták el a várost, kifosztották az üzleteket, a
raktárakat. A különböző okkal letartóztatott foglyaikat teherautóra rakták és a Bükkben,
Létrástetőn, Szentléleken, a Bika réten kivégezték őket. Szentléleken 97 embert
végeztek ki, Arnót határában 5 munkaszolgálatost lőttek le, de tömegsírt találtak még a
Bábonyi bércen, a Kőporoson is. Görömböly határában találták meg a miskolci orvos-,
gyógyszerész-, mérnök munkaszolgálatos század 211 tagjának holttestét. Hasonló
gyilkosság áldozatai lettek azok a zsidó kisiparosok, akiket a deportálások idején a
Hadirokkantak utcájában a németek által létesített „Judenheimben” dolgoztak. Őket
október végén Hejőcsaba határában végezték ki.
A mai Borsod megyéért folytatott hadműveletek annak az átfogó támadásnak részét
képezték, melyet a Vörös Hadsereg Budapestért folytatott. Ez 1944 novemberétől
Debrecen és Szolnok térségéből megindított támadással kezdődött, melynek fő célja
volt, hogy Miskolcot és Kassát a fővárossal összekötő vasútvonalat átvágják. A 2. ukrán
Front Malinovszkij marsall vezetésével Miskolc térségében harcolt, a 4. Ukrán Front
Petrov hadseregtábornok vezetésével Sátoraljaújhely térségében vette fel a harcot a
német Dél hadseregcsoporttal. A szovjet hadsereg 1944. november 24-én kelt át a
Hernádon, s elfoglalták a Miskolctól mintegy 10 km-re fekvő Öregcsanálost, 25-én
Homonnát, 27-én Zemplénagárdot, Ricsét. November 29-én a 2. Ukrán Front a Sajó és
Hernád között tüzérségi előkészítés során támadást intézett Miskolc irányába. Még a
városért folytatott harcok előtt, 1944 nyarán szerveződött meg Miskolcon és
Diósgyőrben a MOKAN szervezet (teljes nevén: Magyarországi Kommunista Antináci
Komité).
A Miskolcot védő német egységeket 1944. november 29-30-án Szikszó, Megyaszó
elfoglalása után a bekerítés veszélye fenyegette. 2-3 napos ellenállás után 1944.
december 2-án éjszaka a német csapatok és a magyar csendőrség alakulatai a
Szentpéteri kapun keresztül elhagyták a várost. December 3-án a hajnali órákban
Trofiment vezérezredes parancsnoksága alatt a szovjet csapatok bevonultak a városba.
Miskolcon ezzel véget ért a háború.
