Emiatt megerősítették a déli határőrcsapatokat. Magas figyelőrendszert építettek ki, műszaki zárakat raktak le, a határ mentén 50-100 méteres sávban letarolták a növényzetet. Gyakorlatilag a déli határt ez időben lezárták – olvasható Sallai János Az államhatárok története című tanulmányában. Az 1950–60-as években aknazárat telepítettek, ami 1971-re megszűnt. Helyét az elektromos jelzőrendszer vette át, amit a 2–6 kilométerre telepített őrsökön figyeltek. A nyomsávon – több méter széles, gereblyézett és puhává tett terület – egyből látni lehetett, ha valaki a határ közelében jár.
Az 1970-es években hang- és fényjelzőket helyeztek ki a határőrök, amelyeket a fűbe, erdőbe elrejtett huzal aktivált. Az illegális határátlépők mozgását a jelzőeszközök robbanása jelezte, a járőr egyből tudta, merre kell indulnia. Sokáig betonakadályok, a többszörösen körbefutó árkok jellemezték a közös mezsgyét. A múlt rendszerben a határőrség védelmi feladatokat is ellátott. Fegyvert is használtak, ami az akkori politikai viszonyok között elfogadott volt, többször előfordult, hogy a határőrök a határsértőkre lőttek.
