S. István…”Egész nyáron egy piros címkés léviszért dolgoztam, apám elfordult, amikor az ecseri piacon kipengettem az ezerhármat érte. Nem bírta látni, hogy értelmetlenül szórom el a pénzt, hogy két hónapot dolgozom egy szar nadrágért, ami különben is ellenszenves volt neki, mert a naplopást, a hangos zenét, a kábítószer-fogyasztást és a hosszú hajat szimbolizálta. És valahol igaza volt, mert épp azért tudtam odaadni érte a pénzt, mert tényleg nem egy nadrágot vettem, hanem egy kicsi darabkát a szabadságból.”
