„Az állomás egy nagy téglaépület kisebbik
felét foglalta el. Nagyobbik részében volt a konzum, a bolt, ahol mindenfélét lehetett kapni. Sokan álltak a vágányok mellett, s mivel fizetés napja volt,sok volt az üvegekkel hadonászó részeg bányász.A salaktöltés aljában parasztasszonyok árulták kibontott batyuikból a tojást, tejet, tejfelt, vajat, és kukoricacsutkával bedugott üvegekből a pálinkát. Volt ott egy falábú, kopasz öregember is, aki nyakába kötve hordott egy kis ládát, és egyre azt kiabálta: Nálam minden kapható! […]Egyre többen gyömöszölődtek a kocsiba, egyre több lett a csomag, a cigaretta-meg a pipafüst, és az emberi beszéd,kiabálás. De aztán, amikor a vonat nekilódult, mintha kicseréltek volna mindenkit, csendessé váltak az emberek.A bányászok fejüket a kocsi deszkaoldalához tolva szundikáltak, pótolták, amit az éjszakai műszak miatt elmulasztottak. A karbidlámpák ütemesen ringatóztak a kiskampójú, barnára festett,öntöttvasból készült fogasokon. Némelyik még égett, pislákolt. Vidáman futott lefelé a völgy kanyaraiban a kisvonat. Vitte a szenet a gyárba, az embereket meg otthonukba vagy a városba. Mi ott szálltunk le, ahol a városi villamos keresztezte a kisvasutat. „
Oravec János: Báberek (2004) Teljes cikk itt.
