Tisztelt Pusztai László Úr!Egy kéréssel fordulunk Önhöz és nagyon
számítunk a segítségére. Ismeretségi körünkből nevelőszülőktől két kiskorú gyermeket örökbe adtak Spanyolországba. Azóta nem hagy minket nyugodni, hogy mi lehet a lányokkal.
Röviden leírnánk az esetet:
– Két kislány családjától elszakítva nevelőszülőkhöz került. Jól beilleszkedtek a nevelőcsaládba, óvodába, iskolába.
– Két év elteltével értesítették a nevelőszülőket a gyermekek örökbe adásáról (Spanyolországba).
– 1 hét múlva megérkeztek a spanyol szülők, 4 nap múlva rövid ismerkedés után (tolmács segítségével) elvitték a testvérpárt.
– 1 hónapig még Magyarországon tartózkodtak, de erről a nevelőszülő már információt nem kapott.
– Ismerősök véletlenül összefutottak a lányokkal, és a spanyol szülőkkel egy játszóházban, ahol a lányok sírva kérték őket, hogy vigyék vissza a nevelőszülőkhöz.
– Mindennek ellenére elvitték őket. Mindez már 8 hónapja történt és azóta nem tudunk róluk semmit. Úgy tudjuk, hogy 2 hónap után visszajelzést kell adni a gyerekek hogyléte felől (az itteni gyámhivatalnak), de ez nem történt meg. Bennünket személyesen érint az ügy, mert nagyon megszerettük a lányokat. Nincs lehetőségünk arra, hogy információkat szerezzünk a gyerekekről, ezért fordultunk Önhöz, és bízunk a segítségében. Amennyiben tud segíteni, rendelkezésünkre állnak adatok, amelyek alapján el lehetne indulni.
Két gyermek élete, sorsa a tét, akiknek nem volt lehetőségük dönteni és attól tartunk nincs, aki vigyázzon rájuk és jogaikat képviselje. Ha jó a sorsuk, akkor örömmel elfogadjuk, de ha bajban vannak, szeretnénk tenni értük. Lehet, hogy minden rendben van velük, de az ellenkezője is igaz lehet!
Amennyiben érdekli az eset, egy személyes találkozó keretében megismerkedhetünk és bővebben is beszélhetünk róla. Várjuk válaszát!
Üdvözlettel: Aggódó pedagógusok
