Mire a legbüszkébb azok közül, amit Miskolcon elért, amit sikerült megvalósítania?
KABDEBÓ LÓRÁNT: Diákként Pápay Sándor tanítványaként megnyertem irodalomból az országos tanulmányi versenyt, a rendszerváltás idején szerkesztettem szakmánk egyik legrangosabb folyóiratát, ahol szerencsésen pályára segíthettem azt a minket követő nemzedéket, amely ma már az irodalomtudomány élvonalát jelenti. És miskolciként a város értelmiségijeiből egy olyan titkos társaságot neveltünk fel, amely a valódi érték tiszteletét tartotta a legfontosabbnak. Szabó Lőrinc nevével, az őt tisztelő rendezvényekkel sikerült életben tartani Miskolcon annak a napnak az emlékezetét, amelyen az ország akkori két legnagyobb költője városunkban járt, pedig az eseményről évtizedekig beszélni sem lehetett. 1956. október 23-ára gondolok. Különben ez a dátum családilag is emlékezetes, pár évvel később ezen a napon találkoztam feleségemmel, aki gimnazistaként jelen volt az emlékezetes költői esten. Most ünnepeltük félszázados házassági évfordulónkat. Észak
