Szombaton volt egy hete, hogy Miskolcon egy csuklyás bitang összevert, kirabolt és megerőszakolt egy húszéves lányt a nyílt utcán. Sokan rákérdeztek: miért nem írtátok meg, fedeztek valakit? Nem. Egyszerűen azért nem írtuk meg, mert nem tudtunk róla. Küzdünk, de egyre gyakrabban maradunk alul a sajtóelhárítókkal szemben, akik már mindenhol az információ és az újságírók közé furakodtak. „Kedves kollégáknak” szólítanak minket, ha szükségük van ránk, ám képtelenek egyenes kérdéseinkre egyenes válaszokat adni. Általában abban sincs köszönet, ha egyes hatóságok közleményt adnak ki egy-egy ügyről, mert ezek kivétel nélkül mindig sikerekről, elégedett állampolgárokról szólnak. Alapvetően ez utóbbival nem lenne semmi gondom, hiszen a menedzserszemlélet – tegyél jót és beszélj róla – az egyenruhás szervezeteknél is követelménnyé vált, de az már túlzás, hogy ha számukra valamilyen „kényelmetlen” dolog történik, azonnal kéznél van a kifogás. Teljes cikk itt.
