Igazi meglepetés volt, hogy a következő felszólaló,
Gulyás Balázs, a netadó elleni tüntetés szervezője volt. Ő rögtön azzal indított, hogy a tanárok nem engedhetik meg maguknak ezeken a hideg novemberi napokon azt, amit Kósa Lajos, aki Új-Zélandra utazott pihenni. Bár Gulyás nem a legjobb szónok, beszéde ügyesen volt felépítve: mert könnyed és interaktív lenni.
Ezt a kormányt a korrupció és ostobaság jellemzi. Egyszer használatos szakmunkásokat akar nevelni, jó ez így? Hagyjuk ezt?
– kérdezte a közönséget, és ezzel hamar sikerült megszólaltatni a nemrég még fázósan sétálgató tanárok hangját. Gulyás beszédében végigszaladt a gránitszilárdságú alaptörvény folyamatos módosítgatásain, a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítésén, a lehetetlenül (nem) működő Klebelsberg-központon, Schmitt Pálon, akinek a példája azt mutatja, hogy egy összelopkodott doktori többet ér a tanulásnál. A külföldre menő magyar fiatalok helyzetét egy Kemény Zsófia verséből vett idézettel szemléltette:
én vagyok az ötszázegyedik a végén annak a hosszú sornak, amelynek az elején Londonban már porszívóznak
Félő volt, hogy ezután leül a hangulat. A hangszórókból azonban ezután nem Szenes György, a Magyar Szakképzési Társaság főtitkára szólalt meg, hanem maga Orbán Viktor, amint ezt mondja:
Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő. Cikk itt.
