Azt a generációt nevezték így, a 2.
világháború alatt és utáni szülötteket, akik az ötvenes évek legvégén s, a hatvanas években voltak tinédzserek. Magam is közéjük tartoztam.
S, mint minden ember életében az ifjú évei talán a legszebbek, amikor is kezd rátekinteni a világra, véleményt alkot, következtetéseket von le arról, hogy mit fogadjon el és mit utasítson vissza, ezért emlékszem erre az időszakra vegyes, de mégis inkább pozitív érzelmekkel.
Az akkori ifjúság nagyon is fogékony volt az ideológiákra, lázadozni kezdtünk, azaz, azt az elvet hangoztattuk, hogy „nézz vissza haraggal”, és sok minden tekintetben kezdtük felforgatni a világot.
Nem kimondottan fizikai jellegű forradalmat indítottunk, hanem a begyepesedett gondolkodásmódot, elveket, morált, öltözködési stílust, zenei irányzatot, és a parancsnoki tekintélyuralmat utasítottuk vissza. Ez nemcsak magyar jelenség volt, hanem az egész civilizált világra volt jellemző.
Az akkori Kádárféle konszolidáció „huligán” hisztériája, és parancsnoki tekintély uralma tehetetlen kísérleteket tett a generáció megfélemlítésére. A provokációk, pofozások, egyéjszakás letartóztatások tizenéves áldozatai több forradalmi indulattal éltek, mint például a 68-as párizsi diáklázadások résztvevői.
Az országot még mindég megújuló jelszavakkal kormányozták, és a Moszkvára pislogó vezetés jobbra-balra sasszézott, hogy eltalálja, meddig mehet el a magyarországi „kísérlet”?
A Forint megerősödött, volt új gazdasági mechanizmus (1968), amely a későbbiekben már, mint gazdasági kísérlet elbukott.
A hatvanas évek a tinédzserek évtizede volt, az ifjúságnak új vágyai voltak: önfeledtség, alkohol, szex, kábítószerek, rock and roll, és stb, mely vágyak egy részei már akkor sem voltak mindannyiunk számára elfogadhatóak, hisz nem ez az igazi megoldás a problémákra.
Bár nálunk ebben az időben a kábítószer még nem létezett, de a világ többi részén már elkezdődött a mérhetetlen fogyasztása, mely mind a mai napig egyre több problémát okoz, és sajnos ma már nálunk is. A mai megcsömörlött, elfásult, reménytelen helyzetű, csalódott, és tehetetlen ifjúság ezzel bódítja, és teszi tönkre önmagát. Természetesen minden tisztelet a józan gondolkodású és életvitelű ifjúságnak! Nem róluk tettem itt említést.
Hazánkban, ezekben az években kezdték engedélyezni és forgalmazni a fogamzásgátlók használatát (1968), amely elindította a női szexuális szabadságot.
Ekkortól kezdték a nők tömegesen viselni a bikini fürdőruhát, ekkor „találták fel” a miniszoknyát, ekkortól lett világdivat a „blu jeans”, azaz a farmernadrág.
Ekkor született meg a Beatles együttes, akik egy teljesen új zenei irányzatot hoztak létre (amely zenei stílus bekerült a zenetörténelemben), s amelyből zenészek tízezrei profitálnak mind a mai napig. Ekkor voltak a mai napig is szimbolikusnak tartott popfesztiválok: (Monterrey – Woodstock – Altomon).
Ekkor volt „király” Elvis Presley, ekkor voltak a „Virág Gyermekek”, azaz a hippi mozgalmak, amelyek a szeretetet, a szerelmet, a kábítószerek élvezetét és a rock and roll-t hirdették.
Ekkor kezdődött a hosszú éveken át tartó rettegett vietnámi háború, ekkor volt az igen veszélyes kubai rakétaválság (1962, nagyon közel állt a világ ekkor a harmadik világháború kitöréséhez). Ekkoriban ért a hidegháborús időszak a legveszélyesebb fokozatába. Ekkor volt a berlini blokád, és ekkor történtek a Kennedy gyilkosságok. Ekkor voltak a főleg Európára jellemző Ifjúsági és Diákmozgalmak. Ekkor hódította meg a világűrt az emberiség az első ember, Jurij Gagarin utazásával (1961), és 1969. jul. 20-án lépett először ember a Holdra, Neil Armstrong személyében.
És ekkor történt az első szívátültetés is (1967). De lehetne még sokáig sorolni tovább.
Az első budapesti nagyméretű jazzfesztivál a Sportcsarnokban, ahol az akkori magyar rock zenészek felmerték már vállalni a nyugati világban tomboló új zenei irányzatot, s ők is követték ezt, az akkori magyar ifjúság legnagyobb örömére.
Mint pld: az Illés, az Omega (akik akkor még Londonban is felléptek első magyar rock zenészekként: Red Star néven), ami igencsak nagy szó volt akkoriban. A Zorán-ék, a Scampolo-ék, és a többiek.
Életem legszebb évei voltak ezek, nyoma sem volt a gyűlölködésnek, pártoskodásnak, ellenségeskedéseknek.
Bárhová mentünk otthon éreztük magunkat a hasonló korúak között. Mindenki jó barát volt. Igen, mi még boldogok voltunk, bármilyen nehéz is volt még az akkori magyar politikai rendszerben élni.
De ekkor már nálunk is elkezdődött a „fellazulás” időszaka, melyben igen nagy szerepe volt az akkori ifjúságnak, azaz, a ma már „Nagy Generációnak” nevezett ifjúságnak.
Sugár Ildikó Judit
