Jakubik László 52 esztendős korában elhunyt.
Szerdán délután egy órakor veszünk tőle örök búcsút a diósgyőri temetőben.
Egy kollégám telefonálta meg a szörnyű hírt, s maradt egy negyedórám, hogy a szombati északba egy nekrológot írhassak róla.
Az első probléma, hogy egy fotósról aki életében ezerszámra gyártott a képeket nem őriztünk róla egyet se. Végül a családja Nórika küldte a fenti képet.
Majd fennakadtam – most egy szomorút kellene írnom és Jaksiról csak csupa vidám sztori jut eszembe. Csak az villant be, hogy minden hónapban valami olyat csinált amiért vagy jutalmazni vagy felmondani kellene .
Vele élvezet szórakozás volt az utazás a pesti sajtótájékoztatókra. Képes volt a maga módján három órán át mesélni, vicceket mondani sztorizni és pletykálni.
Jaksi már régóta betegeskedett , nem volt velünk s hiányzott. Most már örökre.
Ha megkapom a fotóit amit rendre ígérgetett itt a gráfon leközlöm.
Az igazi nekrológ a szombati Északban olvasható.
