Semmi meglepő nincsen ugyan az antiszemitizmus-parában,
de az ellene folytatott „küzdelem”-hez éppenséggel nem járul hozzá. Az antiszemitizmussal ijesztgetés könnyen válhat az önigazolás eszközévé, a bezárkozó bizalmatlanság hivatkozási alapjává, a legrosszabb közösségi reflexeket idézheti elő.
Menetrendszerűen feltűnnek, átlagosan félévenként, az európai és a magyar antiszemitizmus riasztó mértékéről, további megállíthatatlan növekedéséről szóló kutatások, az elviselhetetlenül idegesítő Rágalmazásellenes Liga például különösen aktív effélék publikálásában. Emlékezetes, hogy két éve hogyan húzta meg boldog-boldogtalan a vészharangot egy efféle vizsgálat napvilágra kerültekor. A téma legkomolyabb magyar szakértője, Kovács András kellett, hogy lehűtse a felbolydult zsidó és humanista kedélyeket: a módszertan több szempontból is kétes, a minta aligha reprezentatív, a kérdések pedig minden ostobaságot antiszemitizmusnak minősítenek.
A Rágalmazásellenes Liga valami igazán, de igazán riasztót és figyelemfelkeltőt akart dobni és, persze, sikerült – elhatározás kérdése. Az antiszemitizmussal ijesztgetés könnyen válhat ilyenkor az önigazolás eszközévé, a bezárkozó bizalmatlanság hivatkozási alapjává, a legrosszabb közösségi reflexeket idézheti elő. Cikk itt.
