Ötletrohamok nyugdíjügyben
Míg a földtörténeti középkorban a vulkánkitörések kritikus tömege rengette meg a földet,
úgy éljük ma meg a nyugdíjügyben spontán kitörő kaotikus ötletrohamok egész közéletet
megrázó amúgy is zaklatott időszakát. Míg az előbbi ellen nem lehet védekezni, a
kontrolálatlan ötletrohamok ellen létezik megoldás, a józan érvek és a nyilvánosság.
Legutóbb a Népesedési Kerekasztal állt elő egy elképesztően átgondolatlan ötlettel a
kormány felé azzal, hogy nyugdíjszámításnál vegyék figyelembe a gyerekek számát is.
A kormány részéről támogatóan nyilatkoztak a javaslatról. Később Varga Mihály,
vélhetően e javaslat kapcsán általánosságban annyit említett meg, hogy nem kívánnak
változtatni a nyugdíjrendszeren. Egymásnak ellentmondó információk látnak napvilágot. A
média nemrég arról számolt be, hogy lezárult a társadalmi vita a javaslat ügyében és
ősszel tárgyalja a parlament. Azonban érdemi szakértői társadalmi vita nem volt,
koncenzus sem született.
Miért kritikán aluli és alkalmatlan a parlament elé ez a rémálomszámba menő javaslat?
Mert nem oldja meg azt a problémát, amit rendeltetése szerint hivatott lenne. Senki sem
fog csak azért gyereket nevelni, hogy 3040 év múlva magasabb legyen a nyugdíja.
Egyrészt semmi garancia sincs rá, hogy magasabb lesz, ugyanis addig bármelyik aktuális
kormány tőbbször is átírhatja a vonatkozó törvényt, amire az új Alaptörvény lehetőséget
is ad. Ezen kívül a négy gyerekeseknek sem garantált, hogy egyáltalán megélik a
nyugdíkorhatárt.
Figyelembe venné a törvény az iskolázottságot. Ha egy fiatal diplomát szerez, attól még
nem biztos, hogy értékesebb ember, jobb adó és járulékfizető lesz mint egy szakmunkás,
vagy akár egy betanitott munkás. A diplomás is kimehet külföldre, akár végleg is, de lehet
itthon minimálbéres mikrovállalkozó, vagy diplomás munkanélküli vagy közmunás, lehet
akár börtönlakó is, megrokkanhat és folytatni lehetne a további lehetőségeket.
Ez a javaslat nem jutalmazna, hanem újraosztaná a nyugdíjakat. Amit egyesektől
elvenne, azt adná oda másoknak, ráadásul elképesztően nagy különbséggel. Egy
munkaalapú társadalomban a munka kell hogy legyen a nyugdíj alapja!
A gyerekvállalást nem a nyugdíjjuttatásokban, hanem a jelenben kell különféle
támogatásokkal és kedvezményekkel ösztönözni!
Lehet, hogy aki párkapcsolati vagy bármilyen más okból nem nevel gyereket, akár
nagyságrenddel több közterhet fizet be élete során mint akinek gyereke van, és nem
részesül a gyerekeseknek járó kedvezményekből, és ráadásul szenvedhet attól is hogy
nincs gyereke. A jelen munkaerőpiaci helyzetben nem mindenki vállalhat fellelőséggel
gyereket.
Ez a javaslat ami évtizedekre előre hivatott törvényt alkotni, úgy tűnik nélkülözi a
jövőkutatók prognózisait is. Többesélyesek ugyan a kilátások, de futurulógusok szerint
évtizedek múlva az emberiség nagyon kis hányada képes lesz előállítani az egész
emberiség számára szükséges javakat. Ez pedig azt a paradox helyzetet vetíti előre,
hogy várhatóan nagyságrenddel kevesebb munkaerőre lesz majd szükség mint
jelenleg. Még akkor is, ha valami „csoda” folytán a tőkések visszatelepítenék Európába
és Amerikába az ázsiai befektetéseiket, gyáraikat. Ebből értelemszerűen az következik,
hogy csökkenteni kell a nyugdíjkorhatárt, a munkaidőt, több műszakot kell bevezetni,
valamint gondoskodni kell az önhibájukon kívül nagy számban munkához nem jutók
megélhetéséről. Könnyen előfordulhat az is, hogy egy mai „bébibumm” idővel
katasztrófális „munkanélküliségi bummot” eredményezne, és akkor még az
éghajlatváltozásból adódható gondokról szó sem esett.
Egyébként a jelen munkaképes fiataljainak jelentős részét sem tudjuk itthon tartani.
Ezzel a most éppen aktuális problémával kellene elsősorban foglalkozni, valamint
munkahelyek létesítésének az elősegítésével!
Nem utolsó sorban nem zajlott a javaslatról nyilvánosság előtt valódi széleskörű szakértői
társadalmi vita, ráadásul kidolgozatlan ötletszintű az előterjesztett javaslat, és a
pártokkal sem egyeztettek. Hogy lehet egyáltalán egy ilyen hosszútávú igen nagy
változtatással bíró törvényjavaslatról a köztudatba kerülést követően egy hónapra rá azt
állítani, hogy lezárult a társadalmi vita, és alkalmasnak tartani a „parlamenti szavazógép”
elé terjesztésre?!… Az érintetteknek nem ártana tanulmányozni egy valódi társadalmi vitát
az elejétől fogva a végéig például Németországban. Igaz, ahhoz a várható időtartam miatt
letelepedési engedélyért kellene folyamodniuk…
A Népesedési Kerekasztalon kívül vannak még más ötletrohamban szenvedők is,
bloggerek, nyugdíjszakértők, néha pártok, de időnként még a média is támogatja ezt. Az
„ötletrohammal bírók” közös jellemzője az, hogy javaslataik megszállott módon szinte
kizárólag csak a nyugdíjak csökkentésére illetve újraelosztására irányulnak, és erről
lehetőleg azonnal törvényt is akarnak hozatni, más épkézláb gondolat, vagy ne adj Isten
saját keresetük csökkentése fel sem merül bennük.
Például elképesztő az is, hogy újabb sajtóhírek szerint az EggyüttPM azt állítja, hogy
„sem a mostani, sem a leendő magyar nyugdíjasok nem alhatnak biztonságban, mert
sürgős beavatkozásra lenne szükség”. Az még elfogadható, hogy az EgyüttPM más
véleményen van mint a Fidesz, és úgy látja hogy változtatásra lenne szükség a
nyugdíjrendszeren belül. De az már kiveri a biztosítékot, hogy olyan még nem publikált
ötleik vannak, ha vannak egyáltalán, amiktől szerintük nem csak a jövő, de még a
jelenlegi nyugdíjasok sem alhatnak nyugodtan… Nem csak azért mert az emberek
szeretnek nyugodtan aludni, hanem azért is, mert szeretik a kiszámíthatóságot, a
biztonságot, míg a kiszámíthatatlan ötleteléseket nem díjazzák. Ez a megnyilatkozás
pedig azt sugallja, hogy megfelelő elképzelések hiányában a már hatályosan
megállapított nyugdíjakba is szándékukban áll belepiszkálni. Ezzel pedig megsértenék a
jogbiztonság szentségét, amit mellesleg nem alaptalanul annyira kritizálnak az új
Alaptörvényben.
Az MSZP pedig a kampány előtt sebtében kitalált differenciált nyugdíjemelési
szándékával állt elő, amivel a korábban magasabb járulékot fizetők nyugdíjpozicíóját
csökkentené módszeresen az alacsony járulékbefizetők javára. Ez amellett hogy
igazságtalan, csökkentené a mai aktívak járulékfizetési hajlandóságát. A nyugdíj az nem
szociális segély!
A média egy része névtelen kormányzati forrásokra hivatkozva visszatérően arról
tájékoztat, hogy titokban törvénytervezet készül a 100 ezer forint feletti nyugdíjak
csökkentésére.
De az özvegyi nyugdíjak csökkentése, elvétele is bekerül időnként a köztudatba. Nem
tudható bizonyosan, hogy a média hiteles források alapján tájékoztat e, és a társadalom
reakciójának teszteléséhez nyújt csupán segítséget, vagy egyszerűen csak egy része
aktívan csatlakozott a nyugdíjkatasztrófával riogatók és
nyugdíjcsökkentésben mesterkedők táborához. Ezek a hírek a bizonytalanság és a
kiszámíthatatlanság érzetét keltik az egész társadalomban, ami nagyon káros.
Amennyiben az információk mégis igazak lennének és később ilyen törvények
születnének, azzal felrúgnák a munkaalapú társadalom alapjait, felszámolnák a
jogbiztonságot, és a következményei katasztrófálisak lennének.
Nem is értené meg és nem is fogadná el a társadalom az ilyen igazságtalan
megszorításokat. Főleg azok után, hogy a FideszKDNP kormány szerint a sorozatos
átalakításokkal és törvényváltoztatásokkal meg lett mentve és védve a nyugdíjrendszer
és hosszútávon további beavatkozás nélkül 2530 évig a nyugdíjak értékmegőrzése
mellett fenntarthatóvá vált. Erről sokan még korábbi garancialevelet is őriznek a Fidesz és
a korábbi köztársasági elnők garanciájával.
Ráadásul a Fidesz kormány szerint nőtt a foglalkoztatás, hasít a gazdaság, és
Magyarország jobban teljesít.
Mindezek tükrében érthetetlen és elfogadhatatlan is lenne bármilyen megszorításra
irányuló gondolat.
Ime néhány javaslat, gondolat, nyilvános valódi szakértői és társadalmi vitára, ami nem a
nyugdíjcsökkentést vagy az újraelosztást preferálja:
Megoldást kell találni az elképsztő méreteket öltött adócsalás jelentős
mérséklésére! A NAV emberi bérelt lakásban munkákat rendeltek meg tesztelés céljából
és 10 vállalkozóból mindössze egy adott számlát, és ez csak a jéghegy csúcsa.
Ezekkel a be nem fizetett összegekkel a járulékelkerülők nem csak a jelen nyugdíjasait
lopják meg, de saját magukat is, mivel ezzel majdani „szegénységüket vásárolják meg”.
Már sokan vannak nyugdíjban közülük akik „bevásárlásuk”
gyümölcsét „élvezhetik”, egy résszük rátelepedve a szociális hálóra, és a számuk csak
nőni fog….
Erre jelenthetne megoldást a fokozott adóellenőrzésen túl egy olyan naprakész
kimutatás a munkavállalók számára, akár kormányablakon keresztül is, ami alapján a
munkavállaló folyamatosan nyomon követhetné, hogy a jelenlegi keresetei alapján adott
évi munkaviszony után a nyugdíjkorhatár betöltésekor mai értéken kb. milyen összegű
nyugdíjra számíthat a jelenlegi kereseti szint megtartásának vélelmezése mellett. Ez
egyáltalán nem ördöngősség, főleg ma az elektronika világában. A program a
nyilvántartott adatok alapján egy gombnyomásra megjelenítené a körülbelüli
nyugdíj összegét. Ez hasznos lenne, és érdekelté tehetné az aktív dolgozót
magasabb közterhek befizetésére, feltéve ha ez kiszámíthatósággal és biztonsággal
párosul, ezért csak egy biztosítási alapon működő, Alaptörvény által garantált
nyugdíjrendszer működhet kiszámítható jogbiztonságot garantáló módon. Ehhez az
Alaptörvény ismételt módosítására lenne szükség. Kiszámíthatatlan
nyugdíjrendszerben alacsony a befizetési hajlandóság, és csődhöz vezet.
Újra kellene gondolni a többkulcsos adó bevezetését is, mivel a 16%os adókulcs nem
váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, és lyukat üt a költségvetésen. Egyúttal
jelentősen növelte az életszínvonal különbséget a magasabb keresetű aktívak és a
nyugdíjasok között akik annak idején jóval magasabb adóterhekkel járultak hozzá az
állam működtetéséhez. Sőt a munkaidőn túl végzett VGMK munka után nyugdíjat sem
kapnak. A magas Áfa is jobban sújtsa a nyugdíjasokat és a kiskeresetűeket.
Az inflációkövető nyugdíjemeléssel egy növekvő gazdaságot feltételezve eleve
programozva van a nyugdíjasok elszegényedése az aktívakhoz képest. Még akkor is így
van ez, ha pillanatnyilag relatíve reálnyugdíjemelkedésről lehet beszélni. De ez csak
átmeneti állapot, középtávon a nyugdíjak mindenképpen veszíteni fognak az értékükből a
keresetemelkedésekhez viszonyítva. Ráadásul a hivatalos maginfláció nem azonos a
„nyugdíjas kosárral” amivel nyugdíjasok esetében számolni kellene. Az inflációkövető
nyugdíjemelés tulajdonképpen nyugdíjbefagyasztást jelent. Jó megoldást a korábbi
svájci nyugdíjemelési indexálás visszaállítása jelentené, ami egyaránt figyelembe
veszi az inflációt és a keresetek emelkedését. Ez igazságos is lenne, mert jobban
igazodna a gazdaság teljesítőképességéhez, és egyúttal a generációk közti
szolidaritást is jobban szolgálná.
Sok szó esik az öngondoskodás fontosságáról. Mégis olyan törvény született amely
kedvezőtlenül érintette az alacsonyabb keresetűeket, mivel a nyugdíjszámláknál 30ról
20%ra csökkentette az adóból rendelkezés céljára visszaigényelhető összeget, a felső
értékhatár meghagyása mellett. Ezen is változtatni kellene, mivel az alacsonyabb
keresetűek megtakarítási lehetőségei ezáltal csökkentek.
De széles még a tárháza az alternatíváknak és további számos más elképzelés létezik a
nyugdíjcsökkentés és nyugdíj újraelosztás megszállottjai számára.
Bán András
