Tanácstalan Nagy István is,
aki feleségével tíz éve költözött a Nyolcadik utcába. Határozott idejű szerződésük most tavasszal lejárt. A férfi, aki huszonkét évet húzott le a kohászatnál, majd folyamatos szívproblémái miatt leszázalékolták, decemberben menne nyugdíjba. Kis házuk udvarán versenygalambokat tenyészt: ha menniük kell, a madarakat sem tudja hová vinni.
– Benne vagyok a miskolci galambász egyesületben, együtt versenyzek ügyvédekkel, orvosokkal, sőt a miskolci alpolgármester, Zsiga Marcell édesapjával is. Közöttük nem vagyok cigány, egyenrangúként kezelnek. Itt, a számozott utcákban egyből cigány leszek, akivel gond van, és aki felől el kell venni a tetőt. Hát milyen világ ez? Azt hittük, itt élhetünk életünk végéig – úgysincs hátra nekünk olyan sok, tele vagyunk nyavalyákkal – erre vénségemre új otthont kell keresnünk. De hol? És miből, ezt senki nem tudja nekünk megmondani. Cikk itt.
