Ne bántsátok az orvosokat!
Ez a poszt azért született meg,mert sehol nem olvasok arról, hogy bárki is a pártfogásába venné őket és ők maguk sem érnek rá posztot írni , hogy elmagyarázzák a sok értetlen és felháborodott embernek a körülményeket, vagy a munkájukat.Mivel az egyszerű embernek nem nagyon van rálátása arra, hogy milyen ez a szakma és milyen lemondásokkal ,lelki terhekkel,stresszel és egyéb negatívummal jár, így elkezdi misztifikálni és fél tőle, fél a kórháztól (lassan már ott tartunk , mint a nyugat afrikai betegek, akik halálgyárnak hiszik a kórházakat).Mindez persze a tudatlanságból adódik és abból, hogy fogalma sincs sok embernek arról, micsoda küzdelmek vannak egy egy kórházban a betegekért.Na és a kiszolgáltatottság egy másik ember jó vagy rosszindulatának, dühössé tesz mindenkit.Ebből fakad az orvosok elleni sok negatív hang.Ezt is érdemes fejben tartani.
Kezdjük a legelején.
Ők azok, ( az orvosok) akik a világra segítenek minket és életünket már rögtön a legelején egy kórházban kezdjük.Sokan nem élték volna túl a szülőcsatornán való átjutást sem, ha nincs ott egy lelkiismeretes orvos, aki küzd érte és küzd az anyjáért.Már ettől a perctől hálásnak kellene lennünk a tudománynak és minden szereplőjének, de mi csecsemőként maximum egy felsírással vagyunk mindezt képesek meghálálni.
Életünk során persze még sokszor találkozunk orvosokkal ( a szerencsések persze nem),és mi betegek ,sokszor elvárjuk azt is, hogy ne csak a testünket, de vele együtt a lelkünket is gyógyítsa.Ugyan ki nem sírdogált már a körzeti orvosánál valami olyan hülyeség miatt,a mihez amúgy mint orvos, az égvilágon semmi köze nem volt?Mert a nyomorunkról, a politikai helyzetről a szerelmi csalódásunkról és az élelmiszer árak növekedéséről véletlenül sem ők tehetnek.No mindegy.
Egyszerűen unom már a sok orvosokat szidalmazó beteget és nem beteget.Elegem van már abból is, hogy semmi tiszteletet nem képesek tanúsítani az emberek az orvosoknak.Holott egészen biztos vagyok abban, hogy az minden tudtását és képességét latba veti, egy-egy beteg gyógyítása alkalmával.Mert miért ne tenné?Ha nem volna kedve, vagy utálná a szakmáját,akkor nem orvosként praktizálna.A sok türelmetlen és tiszteletlen hozzátartozó pedig igen sokszor csak akadályozza az orvos munkáját.Belegondolt e már bárki is abba, hogy milyen érzés lehet egy 80 fős roma családdal közölni azt a hírt, hogy egy hozzátartozón már nem lehet segíteni?Ugyan melyikőnk vállalná ezt?Mert én biztos hogy nem.
De nem csak a romákkal van ez.Borzalmas lehet bármilyen hozzátartozóval közölni azt, hogy aki még az előbb itt beszélt,esetleg mosolygott, esetleg még tegnap együtt ebédeltünk vele, az mostantól már nincs többé.Borzasztó lehet végignézni az emberi elmúlás különböző fázisait.Borzasztó lehet a tehetetlenség, amikor rá kell jönni arra, hogy megállt az orvostudomány.Persze az orvos nem sírhat minden gyászolóval és nem sírhat minden beteggel.De ha ez bárkit is megnyugtat, gyászolnak ők magukban keservesen.Mert a halál árnyékát és rendszeres látogatását munka közben, nem lehet megszokni soha.És minden elvesztett beteg egy kudarc az orvosnak.
Az orvosok a világ, legmagányosabb emberei.Nagyon kevésnek van normális családi élete vagy kapcsolata, hiszen folytonos készenlétben kell lenni.Ezt kevés partner képes tolerálni.Ez nem olyan munka hogy felállok az asztaltól és hazamegyek,mert lejárt a munkaidőm és majd a délutános kolléga újraéleszt.És nyaralni sem mehetek el egy hónapra a Seychelle-szigetekre.Bármennyire is ezt hiszik a betegek.Ha jön a telefon, be kell menni mert szülés van.Vagy tömegbaleset,vagy bármi más.
Ebben a szakmában a „Tévedni emberi dolog” fel sem merülhet.Itt nem lehet tévedni, mert aztán a lelkiismeret örökké kattogni fog.Azt pedig kikapcsolni soha nem lehet már.Elég csak egyetlen tévedés.Ez a folyamatos stressz, fásulttá teszi az orvost.A betegek is folyton szidják őket, pedig nem ők tehetnek róla, hogy a kórházban nincs WC papír, vagy szúnyogháló a kórtermekben.Érdekes, hogy ha órákat kell várni, a betegek soha nem az épp aktuális egészségügyi minisztert szidják ,hanem rögtön az orvost.
Én most jöttem a fogorvosomtól.A kezeit aranyba kellene foglalni.Egy igazi tünemény, kedves doktornő.Egy rossz szavam nem lehet rá, sem pedig az asszisztensére.Le a kalappal. Hjaaa és nem maszek fogorvos volt, hanem az állami fogászat.Ilyen is van.
És van olyan is, hogy egy orvos durva és nem kedves.De soha ne feledje senki, hogy nem is az a dolga, hogy kedves legyen.Ő nem pincér és nem a lakáj a szálloda előtt, hanem az orvos, aki gyógyít.És biztos lehet benne mindenki, hogy ha újra kell majd éleszteni mert összeesett az utcán, akkor mindent az égvilágon meg fognak tenni érte, mind a mentősök, mind a kórházi orvosok és nővérek.
Ocsmány és hálátlan szakma ez.Nincs az a pénz, amiért végbelekben turkálnék és nincs az a pénz, amiért agyat operálnék, vagy szívet rakosgatnék ki és be a mellkasokba. Nincs az a pénz, amiért szagolnám a félig elrothadó embereket, préselném a gennyet a végtagokból. Újraéleszteni a tetűtől és rühtől hemzsegő ,bűzlő hajléktalant.Tegye a szívére a kezét mindenki…melyikünk csinálná és mennyi pénzért?
Én azt mondom, hogy nem szidni kell az orvosokat,hanem örülni annak, ha még akad orvos, aki ránk néz, ha a szükség úgy adódik.És arról hogy kevesen vannak, nem ők, hanem a mindenkori kormány tehet!Mint ahogy minden más kórházi állapotról is! http://idegbaj.blog.hu/2014/08/04/ne_bantsatok_az_orvosokat
