Schiffer András, az LMP társelnöke szerint
az álbaloldali csoportoknak addig fontos a politikai korrektség, amíg az érdekeik nem diktálnak mást.
Schiffer megállapításának minden betűje illik Kazincbarcikát húsz éve uraló álbaloldali és egyéni érdekeket hajszoló vezetőire.
Az érzéketlenség, az egyéni érdekek előtérbe helyezése a kazincbarcikai álbaloldali vezetés legfőbb erénye, amelyet egy jókora adag „fideszezéssel” mindig el tud adni a beágyazódott idős baloldali választó rétegnek. A több cikluson Szitka Péterre és a társaira szavazó kazincbarcikai baloldali polgár olyan, mint a szerelmes tinédzser. Nem hisz – vagy nem akar hinni a saját szemének. Kazincbarcika végnapjai elkezdődtek. Gyorsuló ütemben öregszik a város, a kilátástalanság miatt fokozódik az elvándorlás. Családok költöznek el az ország más régióiba a jobb megélhetés reményében. Nincs olyan barcikai család akinek valamelyik tagja ne dolgozna külföldön, vagy az ország más városaiban.
Milliárdokba kerülő beruházások, amelyek tovább mélyítették a kazincbarcikai nyomort
Az elmúlt húsz év elég volt arra, hogy a borsodi kisváros agóniája – az álbaloldal, vadkapitalistákat megszégyenítő tevékenységének köszönhetően – visszafordíthatatlan legyen. Látszólag fejlődik a város központja, azonban a szűkre szabott, virágokkal és Bécsből hozatott méregdrága mediterrán kövekkel díszített cifra gúnya alól kilátszik a város kihűlő teteme. A piárcikkek, az erőltetett – feltehetőleg – fizetett hirdetések sem tudják feledtetni a kazincbarcikaiakkal kilátástalan helyzetüket.
A város központjára ráillik a bölcs népi mondás: cifra nyomor! Ezt a torz illúziót még Bakáts – Settenkedő – Tibor, a polgármesteri kabinet egykori jól fizetett tagja sem tudta eloszlatni. Az EU-s pénzekből megvalósított értéktelen beruházások önrészét a kazincbarcikaiakkal fizettették meg. Ennek fényében új értelmet kap a 2011-ben megvalósított brutális negyvennyolc százalékos építményadó emelés, és a növekvő terhet jelentő helyi adók átstrukturálása.
Ez is kazincbarcika
Szitka Péter nyolc éves városvezetői tevékenységéből születtek szép játszóterek, bicikli út, használhatatlan – nagyképűen hangzó – keleti- és nyugati gyűjtőút. Polgármestersége alatt átrendezték a belvárost, amely a mai formájában modern labirintusként tekereg cél nélkül, a semmibe.
A betonládákkal és szeméttel teli szökőkutakkal teletűzdelt, álmediterrán teraszok között kanyargó egykori Lenin útról eltűntek a vásárlók, tönkre mentek a kereskedők és a kisvállalkozók. Az ötletszerűen dilettáns módon megtervezett városközpont hasznot, csak az azt felépítő baráti körnek hozott. A kisvállalkozások megszűnésével eltűntek a munkahelyek is az Egressy úton, tovább mélyítve a kazincbarcikai nyomort.
Többszáz millió forintot költöttek a gazverte szeméttelepnek használt Kazincbarcikai Ipari Parkra
Szitka Péter 2007-ben kijelentette, az önkormányzat céljai között prioritást élvez a munkahelyteremtés. Ennek első állomása, a kazincbarcikai Önkormányzati Ipari Park létrehozása, a befektetőkkel történő tárgyalás, valamit az Ipari Park cím elnyerése. Az Önkormányzati Ipari Parkot több helyrajzi számú területen, a 26-os út városból északra kivezető része mentén kívánják létrehozni. Az önkormányzat az ipari park kialakításához magántulajdonban lévő telkeket akart fillérekért megszerezni. Az üres nagy szavak csak úgy röpködtek. A kazincbarcikaiak csak hüledeztek Szitka Péterék tervein, melyről egy 2007-ben kelt újságcikk így ír:
„Munkahelyteremtés
A bűvös szó a munkahelyteremtés, erre koncentrálunk – mondta elöljáróban Sztupák Péter alpolgármester. Ennek szellemében kijelöltük és előkészítettük a leendő önkormányzati Ipari Park területét: az alsóváros, az ÉRV II-es telep és a Sajó által határolt részről van szó. Fontos cél, hogy elnyerjük az Ipari Park címet, de talán még fontosabb, hogy új befektetések érkezzenek Barcikára: elsősorban olyan feldolgozóüzemekre számítunk, amelyek a BC Zrt. alapanyagait használják félkész, késztermékek gyártására. Nem várunk arra, hogy maguktól találják meg a térképen Kazincbarcikát, hanem mi megyünk hozzájuk. Felvettük a kapcsolatot egy nemzetközi céggel, azért, hogy segítségünkre legyenek az üzleti clusterekkel (klaszterek) való kapcsolatfelvételben és a befektetők idecsábításában. Bécsben tárgyaltunk 40 meghatározó műanyagipari céggel, akik érdeklődnek Magyarország és e térség iránt. A területek megvásárlása már elkezdődött, a tulajdonosoknak jeleztük vételi szándékunkat. A befektetők, vállalatok nem konkurenciái a BC Zrt.-nek, mert ezek elsősorban nem alapanyaggyártók, hanem az alapanyag használók lesznek, ami hasznos a BC számára is. Kazincbarcikának is érdeke tehát, hogy jól menjen a BorsodChem-nek, ezért lobbizunk erősen a kormányzati szerveknél, hogy mihamarabb megépüljön a 26-os elkerülő és felépülhessen az új BC vegyipari értékpark, amely sok új munkahelyet jelent majd ennek a városnak – hangoztatta Sztupák Péter.”
Mára már kiderült, hogy ezek üres szavak voltak, és a kazincbarcikaiakat a baloldalhoz fűződő feltétel nélküli lojalitásuk miatt, bármikor be lehet csapni. Nincs ipari park, nincs a „bécsi negyven meghatározó műanyagipari cég”, nincs munkahely.
A 2010-es önkormányzati választások finisében átadott parkot dicsőítő óriástábla ma már ott hever a Barcika Park kft. telephelyén félig elrozsdásodva. Ennyi maradt a nagy szavakból és a munkahelyteremtő hazugságokból. Ugyanakkor a baráti kör ebből a beruházásból is jól profitált.
Betöltötte szerepét 2010-ben, a kazincbarcikaiak megették a munkahelyteremtő maszlagot
A kazincbarcikai beruházásokat a könnyű, a látványos, a semmitmondó, a haszontalan szavak jellemzik a legteljesebben. A lakosság öregszik, fogy, a város elnéptelenedik, nő az elvándorlók száma. Kazincbarcika lassan szellemvárossá válik. Az évről évre súlyosbodó helyzet orvoslására, nevezetesen munkahelyteremtésre, népességmegtartásra a város vezetői kitalálták a Kolorfeszt nevű fesztivált.
A munkahelyteremtő projekt – szabadalmaztatni kellene
A svájciak által finanszírozott másfél milliárdos költségvetésű gigabulinak az a lényege, hogy falmázolmányokkal, lefestett gumicsizmákkal, ősrégi kerékpárokkal, felfeslett piros fotelekkel a körforgalomban, harmadvonalbeli előadókkal (a neves előadók rendezvényei fizetősek) rendezett dzsembori hatására özönleni fognak a munkaadók Kazincbarcikára.
Az Európai Unió második leghátrányosabb térségében, a barcikai önkormányzat született ellenségként kezeli a polgárokat és a vállalkozásokat, hiszen itt fizetik az országban az egyik legdrágább építményadót. Százszámra vannak üres lakások, de számtalan nagycsaládos méltatlan körülmények között lakik, mert a helyi kiskirályok – az élet és halál urai – nem hajlandók arra, hogy a köztulajdonban lévő lakásokat kiutalják számukra. A Kolorfeszthez kapcsolódó „munkahelyteremtést elősegítő pályázat” eredménye Szitka Péter bevallása szerint is körülbelül tizenhét munkahely.
Megy a rongyrázás. Az egész országban óriásplakátokon hirdetik a Kolorfesztet. A beruházók azonban nem akarnak megérkezni Kazincbarcikára, pedig a legújabb terv szerint kolbászt festenek minden kerítésre, és mézeskalács házikót mázolnak a városszéli viskókra, számolva a véletlenül erre tévedő lúzer befektetőre, aki azt hiszi, hogy Kazincbarcikán kolbászból fonják a kerítést, megszédül a látottaktól és ennek hatására pár száz munkahelyet fog létrehozni a Kolor jegyében.
