Régiónkban manapság legalább olyan
nehéz új munkahelyhez jutni, mint negyedszázada. A munkáltatók nagy része nem bővíti a létszámot, vagy ha mégis, olyan speciális végzettséget és gyakorlatot kér, aminek az oktatási rendszer nem képes megfelelni.
Ehhez képest a hivatalos statisztikák szerint folyamatosan javulnak a mutatók. De vajon miért számolják a dolgozók közé az éhbérért robotoló közmunkásokat és a külföldön próbálkozókat?
Közben a sok, alacsony iskolai végzettségűeket is foglalkoztató autó-összeszerelő üzemet olyan régiókba telepítették, ahol egyébként is volt munka. A legnagyobb munkanélküliséggel küszködő Tiszántúlra, Miskolc környékére egy sem jutott. Ez szándékos volt, vagy így sikerült? Van még kiút, vagy végleges a leszakadásunk? Teljes cikk.
