Az izraeli hadsereg (Cahal) és a Védelmi Minisztérium döntése értelmében azok a katonák, akik a „Vaskardok” háborúban szolgáltak, majd leszerelésük után – legfeljebb két éven belül – öngyilkosságot követtek el, „a szolgálatuk után elhunytként” (נספה לאחר השירות) kapnak hivatalos elismerést. A döntés célja, hogy segítséget nyújtson az érintett családoknak: az elismeréssel havi járadék jár, és a hadsereg hangsúlyozta, hogy a megközelítés „tág és befogadó” lesz. Később azt is megvizsgálják, hogy a két éves időkorlát bővíthető-e.
Az erről szóló ajánlást egy különleges bizottság dolgozta ki, amelyet a személyügyi főosztály korábbi vezetője, Moti Almoz tartalékos vezérőrnagy vezetett. A testület azt vizsgálta, milyen válaszokat kapnak azoknak a sorkatonáknak és tartalékosoknak a családjai, akik katonai szolgálatuk befejezése után, de feltételezhetően a szolgálattal összefüggő körülmények miatt vetettek véget életüknek.
A bizottság ajánlása szerint az érintetteket polgári temetőben, polgári sírkővel kell eltemetni, ugyanakkor katonai kísérettel: parancsnoki búcsúbeszéddel, katonák jelenlétével és azonnali támogatással. A személyügyi főosztály órákon belül ellenőrzi, hogy az elhunyt az előző két évben valóban szolgált-e a Cahalban – harcoló vagy nem harcoló beosztásban.
A katonai kíséret a gyászidőszak (siva) alatt is folytatódik. Ezt követően a Védelmi Minisztérium és a hadsereg szokásos elismerési bizottsága vizsgálja meg az eset körülményeit, hogy megállapítsa: fennáll-e kapcsolat az öngyilkosság okai és a háborús katonai szolgálat között. A döntés során kikérik az elhunyt parancsnokainak véleményét és szolgálati értékelését is.
Amennyiben megállapítják az összefüggést, a katona nem elesett katonaként és nem szolgálati sérülés következtében elhunytként kap státuszt, hanem „a szolgálat után elhunytként”. Ebben az esetben a család havi járadékra jogosult, és a Védelmi Minisztérium hosszú távon is kíséri őket.
A hadsereg hangsúlyozta: ez egy már létező jogi státusz, amelynek alkalmazásával egyrészt meg kívánják őrizni az elesett katonák különleges státuszát, másrészt segítséget szeretnének nyújtani azoknak a családoknak, akiknek hozzátartozói a háborús szolgálat után követtek el öngyilkosságot. A mérlegelés során figyelembe veszik többek között a szolgálat hosszát, a beosztás jellegét, rendkívüli eseményeknek való kitettséget, a leszerelés és a halál közötti idő közelségét, valamint egyéb személyes körülményeket.
A mentális egészségügyi szakemberekből, jogi tanácsadókból, valamint a családügyi és emlékezetpolitikai osztály vezetőiből álló bizottság rendszerszintű jelenségként foglalkozott a kérdéssel, nem egyedi eseteket vizsgált. Ajánlásait Israel Katz védelmi miniszter és Eyal Zamir vezérkari főnök hagyta jóvá.
A Cahal adatai szerint eddig 15 ilyen eset történt a „Vaskardok” háború idején és után, de a szám a jövőben emelkedhet. A státusz része, hogy az elhunyt neve felkerül a jeruzsálemi Herzl-hegyi emlékcsarnok falára, ugyanakkor egyelőre nem szerepel majd emlékműveken és nem említik az alakulatok hivatalos megemlékezésein.
