A brit mila körüli társadalmi, vallási és kulturális vita Izraelben szinte állandóan jelen van: identitás, hagyomány, testiség, gyereknevelés, modern etika és tudományos eredmények feszülnek egymásnak. A Haaretzben Yoav Ma-Tov friss, alaposan alátámasztott összefoglalója most arra tesz kísérletet, hogy a csatamező egyik leggyakrabban előkerülő kérdésében rendet tegyen: vajon a körülmetélés valóban csökkenti-e a szexuális érzékenységet vagy az élvezetet?
A cikk nem ideológiai alapon közelít, hanem két évtized kutatásait nézi át, és Ma-Tov világosan jelzi: a vita érzelmi része hatalmas, de a tudományos válasz sokkal árnyaltabb – és sokszor egészen más irányból érkezik, mint amire a közbeszéd alapján számítanánk.
Mit tudunk eddig? – A mérések meglepő következetessége
A 2005-ös és a 2016-os összehasonlító kutatások egyaránt azt találták, hogy a pénisz érzékenységében nincs statisztikailag jelentős különbség körülmetélt és nem körülmetélt férfiak között. Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a fityma az egyik legidegdúsabb terület: anatómiai alapon sokan éppen emiatt várnák a nagy eltérést.
Ma-Tov kiemeli: a 2016-os kutatás még kontrollterületet is vizsgált – az alkar bőrét –, és az eredmény ott is ugyanaz volt. A két csoport között nincs olyan mérhető eltérés, amely azt sugallná, hogy a körülmetélés önmagában csökkenti az ingerérzékenységet.
Mi történik izgalmi állapotban?
Egy másik, kifejezetten erotikus ingerekre épülő vizsgálat azt tesztelte, hogy erekció közben, amikor a pénisz megduzzad és a szövetek feszessé válnak, mutatkozik-e különbség. A válasz: nem. Sőt, a kutatók arra jutottak, hogy merev állapotban a pénisz általában kevésbé érzékeny, mint nyugalomban – mindkét csoportban.
A hőmérsékleti mérésekben volt némi eltérés: a nem körülmetéltek pénisze nyugalomban alacsonyabb hőmérsékletű, ezért izgalmi állapotban nagyobbat melegszik. De ez a különbség az élvezet vagy érzékenység szintjén nem jelentkezett.
Mit mondanak azok, akik átélték mindkét állapotot?
A szemle egyik legérdekesebb része azokkal a férfiakkal foglalkozik, akik felnőttként estek át körülmetélésen. Három különböző kutatás (2002, 2007, 2016) egybehangzó eredményre jutott:
a résztvevők túlnyomó többsége nem tapasztalt romlást sem az élvezetben, sem a vágyban, sem a működésben.
Sőt volt kutatás, amelyben kifejezetten jobb szexuális élményről számoltak be a műtét után.
Ez azért különösen fontos, mert ők azok, akiknek autentikus összehasonlítási alapjuk van – ugyanaz a test, ugyanaz az ember, két különböző állapot.
Akkor lezárhatjuk a vitát? – Nem, és éppen ezért érdekes
A szerző hangsúlyozza: a szexuális élmény messze nem redukálható idegvégződésekre. A pszichés tényezők legalább annyira meghatározóak:
- testkép,
- a körülmetéléshez kapcsolódó trauma vagy rossz élmény,
- családi, vallási, identitásbeli konfliktusok,
- az eljáráshoz társított félelmek vagy szégyen.
Ezek bármelyike masszívan képes befolyásolni a szexuális működést és örömöt – akár negatív, akár pozitív irányba –, és fontos: ezek a tényezők nem az anatómiai változástól származnak, hanem az élmény pszichológiájától.
A végső kép – túl az anatómiai vitán
Yoav Ma-tov összegzése világos és józan: a tudomány jelenlegi tudása szerint
a brit mila nem rontja automatikusan a szexuális érzékenységet vagy élvezetet,
és a két csoport közötti fiziológiai különbségek marginálisak. A vita súlypontja sokkal inkább kulturális, érzelmi és identitásbeli térben van, és ezek a rétegek azok, amelyek a személyes megélésre tényleges hatást gyakorolnak.
A szex élményét pedig – írja Ma-Tov – alapvetően olyan elemek formálják, mint a vágy, az intimitás, az érzelmi közelség, az önbizalom és az aktuális élethelyzet. Ezekhez képest a fityma jelenléte vagy hiánya csupán egy apró részlet a sok közül.
Így a tudomány – bár nem ad végleges választ az érzelmi vitákra – mégis fontos kapaszkodót kínál: segít különválasztani a test biológiai valóságát és a hozzá kapcsolódó, gyakran sokkal mélyebb emberi történeteket.
Szemlézte: Lévai Eszter
