“Ha a Bodrogközben járunk, nem szabad elfeledkeznünk a ti­sza­ka­rádiakról sem, ott is megestek érdekes dolgok. Egy karádi legény például a Tisza túlsó partjáról vitt asszonyt, aki már anyai örömök elé nézett, pedig még hátra volt a lakodalom. A Tiszán csónakon keltek át, de az egész úton igen bágyadt asszony folyton csak azt hajtogatta, hogy „jaj, de eltörődtem”. A parton aztán a gyermeket is megszülte, a lagziban pedig már kutya baja sem volt. De azért a karádiakra azóta is mondják: eltikkadt, mint a karádi menyasszony.

Van ennek a történetnek egy talán még megmosolyogtatóbb változata is, csak egy kicsit odébb, a szatmári Túrricsén. Ott is tart a lakodalom, folyik a bor meg a jóféle szatmári szilvapálinka, csak a menyasszony ül fancsali képpel a főhelyen. Ő már unja a mulatságot, bújna az urával a jó puha ágyba. Ezért mondják még ma is gyakran Szatmárban az unott arcú vendéglátóra: fekhetne, mint a ricsei menyasszony.”