Soha nem látott iratok kerültek elő: 50 év után megoldódhat a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb gyilkosság.
Pontosan fél évszázad múltán megoldódhat a magyar kriminalisztika egyik legnagyobb rejtélye: a Labancz Anna-ügy néven elhíresült gyilkosság.
Hiába a rendőrség erőfeszítése, Anna gyilkosát soha nem kapták el, tette pedig – az akkori törvények szerint – 20 esztendő múltán, azaz 1990. április 19-én – elévült.
A most napvilágra került dokumentumokban az áll, hogy 1972-ben operatív módszerekkel megfigyeltek egy, a Budapesti Fegyház-és Szigorított Börtön elmemegfigyelőjében fogvatartott férfit, mert gyanú merült fel, hogy K. L.-nek köze lehet Anna meggyilkolásához. A férfi a cselekmény elkövetésének időpontjában annak a kórháznak az elmeosztályán volt segédápoló, ahol Anna is dolgozott, s alibit nem tudott igazolni arra az éjszakájára.
A beépített emberek jelentése szerint a férfi a börtönben részletesen beszélt Anna meggyilkolásáról: „Annát bajonettel ölték meg, vércsatornással. Többször megszúrták, megfordították benne – ekkor vágták el az artériát – majd kihúzták és arcába nyomták, alulról felfelé.”
Az első szúrás elmondása szerint hátulról történt. Sőt, többek előtt az is kijelentette, hogy ő tudja a gyilkos kilétét, de azt a rendőrség soha nem tudja kinyomozni. Azt ugyan nem tudni, hogy K. L. sorsa mi lett, mivel az őt megfigyelő zárkatársa átkerült egy másik intézménybe, de a jelentés szerint minden megszerzett információ erősítette a gyanút K. L. ellen.
A nyomozó nem emlékszik
A Blikk elérte a Labancz Anna-ügy egykori nyomozócsoportjának tagját, aki a mai napig a nyomozás szinte minden pillanatára emlékszik, de állítja: felderítő munkájuk során a kórház szinte valamennyi dolgozóját kihallgatták, az elmeosztályon dolgozó segédápolóra azonban nem emlékszik. Így számára is vadonatúj, ám annál érdekesebb ez a friss információ.
Aki tudni szeretné ennek a „rejtélynek” a megoldását az olvassa el Asperján György mára már klasszikussá vált könyvét (A Labancz Anna gyilkosság) amelyben a szerző megnevezi a gyilkost. Ez a fenti cikk „sztorinak” jó de valóságalapja nincs.
Eléggé furcsa, hogy a körültekintően s kulturáltan megfogalmazott hozzászólásomat nem közlik de más cikkeknél a nyomdafestéket nem tűrő másokat vérig sértő gyalázkodó hozzászólásokat igen. Nem baj. Nem veszem fel a kesztyűt és nem fogok káromkodva mocskolódva hozzászólni mint más. Ha a véleményemet nem közlik hát nem közlik.
A második hozzászólásomat sem közölték…mint ahogy ezt a harmadikat sem fogják. Nem baj. Veszem a kalapom és alászolgája…Tiszteletem.