Ez az egész, ami itt kialakult, nem lett más, mint a túlzott alázat városa. A nyugalom paródiája: már 28 évvel ezelőtt azt írta Vági Gábor, az azóta elhunyt szociológus, “hogy az állami hozzájárulások elosztása nem kiegyenlítő, hanem a települési különbségeket felerősítő szerepet tölt be”. Az életkörülmények ennek következtében is, például B.A.Z. megye hátrányára változtak már a múlt század nyolcvanas éveiben is az országban. A társadalmi egyenlőtlenségek pedig ezért már akkor a mi kárunkra növekedtek.

Hiába: nincs új a nap alatt.

A különféle elemzések az észak-magyarországi régió felzárkózási esélyeinek a növekedését látták például a Bosch idetelepülésében és fejlesztéseiben. Hát igen: ha összehasonlítjuk például régiónk egy főre eső GDP-jét akár csak az országos átlaggal, láthatjuk, hogy több mint 30 százalékos a lemaradásunk. A régiós GDP átlagon felüli növekedése pedig a felzárkózásnak az egyik – ha nem a legfontosabb – feltétele lenne. Na, most csak néhány hetesek a hírek, amelyek arról szólnak, hogy Győr-Sopron és Komárom-Esztergom megyében kétszáz

  illetve százmilliárd forintot jóval meghaladó autóipari fejlesztések indulnak, méghozzá hamarosan. Ehhez képest kell sajnos értékelnünk az itteni Bosch beruházását, amelyik nem éri el a tízmilliárd forintos nagyságrendet…

A szakértők a lehetséges települési, regionális felzárkózás másik lényegi momentumának az országos, de még inkább nemzetközi kitekintésű, vonzású fesztiválokat, rendezvényeket, az ezekhez kapcsolódó infrastruktúrát említik. Nos, e tekintetben sincs semmi ok a derűlátásra. Az egyik, ha nem a legnagyobb riválisunk, a Debrecen vezette szomszédos régió ugyanis az elmúlt évtizedben 6 ezres , multi-funkcionális rendezvénycsarnokot, új atlétikai stadiont, sokmilliárdos konferenciaközpontot, nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas uszodát, nemzetközi repteret kapott, fejlesztett. A most beígért 20 ezres UEFA és FIFA kompatibilis labdarúgó aréna – az tényleg az lesz – mellé. Nyilvánvaló, hogy ezeknél az eredményeknél nemcsak a lobbi erő eltérő nagyságrendje számított. Hanem az is, hogy a debreceni városvezetésre, ellentétben a miskolcival, nem volt jellemző a földszintes gondolkodás.

Van honnan és hová fejlődnünk. Meglátjuk milyen eredménnyel.